Olvasási idő: 4 perc
Stephen Sholl, az amerikai történész – jelenleg az MCC vendégoktatója – a Budapest Fellowship program keretében a Nemzeti Emlékezet Bizottságának vendégkutatójaként tanulmányozott többszáz Magyarországra vonatkozó CIA-aktát az ’50-es évektől egészen 1980-ig. Nem csak a magyaroknak, de az amerikaiaknak is fontos megtudni, milyen szerepet játszott Amerika a forradalomban – mondta a kutató.
Vendégünk előadása során – korábban szigorúan titkos – CIA-aktákat idézett szó szerint, mert mint mondta, azt szerette volna, hogy az iratok maguk beszéljenek, és pontos képet adjanak a történésekről. A nagykövetségi jelentésektől az egykori telefonbeszélgetések leiratáig jó néhány izgalmas dokumentumot megismerhettünk, és sok információt megtudhatunk arról, mit is gondolt rólunk és a számunkra ma is hihetetlen történelmi jelentőségű forradalomról az akkori amerikai vezetés.
Az amerikaiak úgy tekintettek a keleti blokkra, mint a Szovjetunió részére. A kérdés az volt, ki tud-e törni a keleti blokk a szovjet fennhatóság alól. 1952-ben megválasztották Eisenhowert elnöknek, és 1953-54-ben kezdődött el a lehetőségek elemzése arra vonatkozóan, hogyan lehetne leválasztani a csatlós államokat a Szovjetunióról. Az USA azt szerette volna, hogy csökkentsék a szovjetek befolyását a szövetséges államok fölött, és ezt nemzetbiztonsági kérdésnek is tekintette, hiszen a Szovjetunió ekkor nukleáris hatalom volt.
Az USA-nak több célja is volt, többek között, hogy aláássa a szovjetek hatalmát, illetve megakadályozza, hogy a Szovjetunió katonai hatalommal lépjen föl. Mindezt nem úgy akarták elérni, hogy lázadást szítanak. Csak akkor támogattak volna bármiféle forradalmat, ha annak biztos lett volna a végkimenetele. Nem volt céljuk a forradalom szítása, mert akkor be kellett volna avatkozniuk a helyzetbe a Szovjetunióval szemben, ezt pedig nem akarták – mondta a történész.
Az aktákból az is kiderül – tette hozzá –, hogy az USA figyelme nem Magyarországra irányult ebben az időben, hanem Lengyelországra, a poznani felkelésre. Azt gondolták, a magyarok nem fognak fellázadni, mert ők a legjobb csatlósai a szovjeteknek, és egyébként sem lázadó típusok, hiszen hozzászoktak már az idegen uralomhoz a történelem során. Inkább passzív ellenállóknak gondolták a magyarokat.
Az USA magyarországi nagykövetsége próbálta ugyan arra ösztökélni a kormányzatot, hogy segítsenek a magyaroknak, de nem történtek lépések. Amerika nem foglalt állást Nagy Imre mellett, mert az akkori hírszerzés nagyon szervezetlennek látta a forradalmat. Jelentéseikben az szerepelt, hogy a lázadók és Nagy Imre között is ellentétek vannak, és igazából nem tudták, ki is a vezetője az eseményeknek, kivel lehetne esetleg felvenni a kapcsolatokat egy tárgyalás esetén.
A nagykövetség úgy látta, a magyarok nem lesznek képesek egyedül arra, hogy csapataik kivonására kényszerítsék a szovjeteket, így őket is meglepték az események. A nagykövetség azt szorgalmazta, hogy osztrák mintára egy semleges, a szovjet fennhatóság alól mentesülő ország legyen hazánk, és hogy az osztrákok adjanak politikai menedékjogot a magyar menekülteknek, és mindenben segítsék őket. Eisenhower elnök azonban nem támogatta az ötlelet, hogy Magyarország semleges legyen. Az aktákból az is kiderült, az elnök úgy gondolta, ha a szovjetek leverik a forradalmat, akkor a világ szörnyként fog rájuk tekinteni, és ez csak előnyétre válhat az USA-nak.
Összegezve az aktákból szerzett információkat, a kutató elmondta, nem volt olyan pillanat, amikor Amerika komolyan fontolóra vette volna a hadászati beavatkozást, nem került sor semmilyen komolyabb előkészületre, hiszen nem akartak ujjat húzni a szovjetekkel, mert az visszavezetett volna a hidegháborús helyzethez, amit semmiképpen nem szerettek volna.
