Olvasási idő: 6 perc
Ne üljetek a langyos vízben, ha kell, merjetek változtatni! – mondta köszöntőjében Veréb Tamás színész, énekes, dalszerző, aki a tanévzáró KP-szombat díszvendégeként átadta a végzősöknek a programbizonyítványaikat. Az utolsó szombati közös program nagyon színesen telt: egyrészt búcsúztunk végzőseinktől, másrészt köszöntöttük az új KP-sainkat, majd a plenáris ülésen és az azt követő workshopokon olyan izgalmas témákat boncolgattunk, mint az idő kérdése, a szépirodalom fogalma vagy a latin-amerikai hódítás jogi vitái.
Az utolsó találkozásunk alkalmával számot vetettünk, mennyi minden történt az évben, mennyi remek programon vehettek részt diákjaink: összesen tíz KP-szombatot szerveztünk, több mint 32 klubdélutánt kínáltunk, és jó néhány nyitott rendezvényre hívtuk meg KáPésainkat. Két KP+ túrán vettünk részt, amikor is – a szakmai programok mellett – Gyula és Kassa szépségeivel ismerkedtünk. Téli táborunkat több mint negyven diákkal Sárospatakon töltöttük, az idei nyári táborunk alkalmával pedig Tiszafüreden kapcsolódhatnak majd ki a diákok. Külföldi tanulmányutakra is pályáztak tanulóink, melyek során izgalmas utazást tehettek Erdélyben, Brüsszelben, Törökországban és egy Balkán-körútra is eljutott két KáPésunk, az MCC KP Ösztöndíjprogramjában pedig két tanulónk nyert lehetőséget arra, hogy mentorok irányításával önálló projektjeiket megvalósítsák.
Az utolsó KP Szombat minden évben felemelő és szomorú is egyben, hiszen egyrészt méltatjuk végzős diákjainkat és átnyújtjuk számukra az e-learning kurzusok sikeres elvégzését igazoló programbizonyítványokat, másrészt búcsúzunk is tőlük. Tradíció az MCC Középiskolás Program életében, hogy az ünnepélyes programbizonyítványok átadására díszvendéget kérünk fel. Idén Veréb Tamás fogadta el meghívásunkat és emelte az esemény fényét jelenlétével. Szívmelengető beszédet tartott a középiskolásoknak arról, hogy merjenek újrakezdeni, és igyekezzenek megvalósítani vágyaikat. Szemléletes példáit, gondolatait eltettük képzeletbeli tarisznyánkba, és elvisszük magunkkal arra az útra, amely vár ránk.
A képviselet-vezetői és koordinátori köszöntők után Zsidi Zsófia pszichológia vezető-oktatónk tartott plenáris előadást az időgazdálkodásról „Az elfolyó idő nyomában – A hatékony időgazdálkodás technikái” címmel. Mindannyian kívántuk már egy-egy sűrűbb időszak közepén, bár lenne egy időnyerőnk, mint Hermione Grangernek. Ha mágikus időnyerőnk nem is lehet, de hatékony segítségünk abban igen, hogyan kerülhetjük el a halogatás csapdáját, hogyan térképezhetjük fel az időrabló tevékenységeinket, hogyan priorizáljuk a feladatainkat és teremthetünk egyensúlyt a ránk zúduló elvárások, szociális életünk és az önmagunkra szánt idő között. Szemléletes, olykor humoros példákon keresztül ismerkedhettünk meg azokkal a tulajdonságokkal, melyek az idő szűke miatt előbukkannak egy-egy személy életében.
Az előadás után szeretettel és nagy odafigyeléssel köszöntöttük új diákjainkat, akik sikeres felvételt nyertek programunkba, illetve azokat is, akik a Fiatal Tehetség Program (FIT) volt tagjaiként közvetlenül KáPés diákokká váltak.
A közös pizzaebéd nagyon jó hangulatban telt, kellemes beszélgetéseket folytattak diákjaink egymással és előadóinkkal is.
A délutáni szekcióban két különböző témában kínáltunk workshopot: Pintér Kitti „Lehet-e szép, ami csúnya?” című foglalkozásán többek között arról beszélgettünk, mégis mit jelent pontosan az a kifejezés, hogy „szépirodalom”? Szépelgő művészlelkek szerelmes verseit valamiféle kacifántos nyelven? Az írók ugyanolyan emberek, mint mi: talán még Isten nevét is a szájukra veszik, ha az asztal lábába belerúgnak – mondta vendégünk. A workshop résztvevői olyan versekkel is foglalkoztak, amelyek a legkevésbé sem szépek. Nézzünk rá a „csúnya irodalomra” is: testi funkciókról, esendőségről, trágárságokkal és botlásokkal – verseket mindenről, ami emberré tesz – mondta előadónk. De szó esett a szépről is mint esztétikai fogalomról, és ehhez képest kellett kitalálni a saját „csúnya”-definíciónkat. Ezt követően néhány magyar és idegennyelvű vers és részlet – Catullus, József Attila és Szabó Lőrinc, Petri, Kosztolányi versei, a Toldi-átirat – közös olvasásán keresztül figyeltük meg a rút különböző tényezőit, majd megállapítottuk a funkcionális jelentőségüket. Miért szükséges egy-egy versben a „csúnyaság”? Hogyan építkezhet ebből egy szöveg? Krúbi „Kutya” című számán keresztül a hangzás és a szöveg kapcsolatát, a rap/trap és általában a zenei műfajok és az irodalom rokoníthatóságának problémáit is megvizsgálták a fiatalok.
Második workshopunkat Lévainé Dr. Kovács Marian tartotta „Az indián nem ember? – A latin-amerikai hódítás jogi vitái” címmel. Amerika felfedezése a kontinens közép- és déli régiójában hódító spanyolok között fontos jogi vitákat indított el az őslakosok – mai fogalommal élve – emberi jogait illetően. A többség szilárdan vallotta, hogy az indiánok nem emberek, ezért emberi bánásmódot sem érdemelnek. Csupán kevesen, leginkább szerzetesek, egyházi emberek érveltek az indiánok emberi mivolta és jogai mellett, és leplezték le a hódítók bálványimádó magatartását. A workshop alapvetően Bartolomé de Las Casas spanyol domonkos szerzetes élete és munkássága alapján mutatta be a 16.századi spanyol gyarmatokat, ahol a domonkos szerzetes missziós tevékenységével és teológiai megfogalmazásaival védelmezte az indiánokat a nyugati civilizáció túlkapásaival szemben.
Mindkét workshop rendkívüli volt, diákjaink feltöltődtek és rengeteg új ismerettel gyarapodtak.
A nap végén elbúcsúztunk szeretett végzőseinktől, sok sikert és boldogságot kívánva nekik. Várja őket az Egyetemi Program!
