Mauricio Novoa előadásában kifejtette, hogy a Habsburgok perui hódítása nemcsak katonai esemény volt, hanem metafizikai és vallási cselekmény is. Amikor V. Károly az új területek uralkodója lett, Peruban az inkák császárának ismerték el, szimbolizálva ezzel a birodalmi hatalom és a misszionáriusi célok egyesülését. Amerikát missziós államnak tekintették, amelynek feladata volt a lakosság evangelizálása – ez a feladat a korai vitákban gyökerezett, amelyek azt vizsgálták, hogy a bennszülött népeknek van-e lelkük, és amelyet végül az egyház is megerősített.
Novoa megjegyezte, hogy Francisco Pizarro hódításában részt vettek őslakos szövetségesek is, akik segítettek legyőzni az inkák erőit. Az utolsó inka király halála és a későbbi lázadások után egy alkirályt neveztek ki, hogy tárgyalásokat folytasson a hatalom hivatalos átadásáról a spanyol koronának, így a Habsburgok lettek perui inkák királyai. A helyi nemesség beolvadt a spanyol elitbe, és olyan személyiségek, mint Loyola Szent Ignác unokaöccse, tükrözték a vallás és az államvezetés közötti szoros kapcsolatot. Az 1536-os Cuzco ostroma meghatározó pillanat volt az új birodalmi rend megszilárdításában.
