A kaposvári szakmai est középpontjában az érettségi időszak mentális kihívásai, a vizsgastressz kezelése, a szülői támogatás szerepe, valamint az érettségit követő továbbtanulási lehetőségek álltak. A résztvevők azt járták körül, miként fordítható a vizsgák okozta feszültség a diákok javára, hogyan segíthetők a fiatalok a szóbeli érettségi időszakában, milyen kihívásokkal szembesülnek az érettségi után, és milyen lehetőségeket kínál számukra az MCC Egyetemi Programja.
Az est vendégei Bartusz-Dobosi László, a KP FAKT vezetője és a Kárpit folyóirat főszerkesztője, Erdei Krisztián, az MCC pécsi képzési központjának vezetője, valamint Tengler Johanna, az MCC Egyetemi Programjának pécsi hallgatója voltak, akik szakmai és személyes tapasztalataikon keresztül osztották meg gondolataikat a jelenlévő diákokkal és szülőkkel.
A beszélgetés egyik központi témája az érettségihez kapcsolódó stressz és annak kezelése volt. Bartusz-Dobosi László rámutatott: az érettség fogalma nem kizárólag életkorhoz kötődik, még ha maga az érettségi vizsga időpontja igen. Hangsúlyozta, hogy a stresszhez való viszony karakterfüggő, ezért mindenkinek saját, önismereten alapuló megküzdési stratégiát kell kialakítania. Mint fogalmazott, „fejben dől el”, miként reagálunk a kihívásokra. A fiatalokat arra biztatta, hogy merjenek kilépni komfortzónájukból: „El kell menni a falig, hogy megtudjuk, mire is vagyunk képesek.”
A szakember szerint a szülők szerepe ebben az időszakban kiemelten fontos, ugyanakkor nincs univerzális megoldás: minden gyermekhez meg kell találni a megfelelő „kulcsot”, hiszen az érettségi helyzetére mindenki másként reagál, eltérő módon készül és dolgozza fel a rá nehezedő terheket.
Erdei Krisztián arról beszélt, hogy a vizsgadrukk természetes jelenség, amely az érettségi folyamatának része. Véleménye szerint nem probléma, ha a diákok izgulnak, a stressz bizonyos mértékig akár teljesítményfokozó tényezővé is válhat. Hangsúlyozta ugyanakkor a magabiztosság jelentőségét, amely mind vizsgahelyzetben, mind későbbi felvételi beszélgetéseken meghatározó lehet. Mint mondta, más megítélés alá esik egy olyan vizsgázó vagy felvételiző, aki magabiztos fellépéssel érkezik.
Bartusz-Dobosi László, aki pályafutása során számos diákot érettségiztetett, felidézte: mindig igyekezett támogatni az izgulós tanulókat, hogy a feszültség ne bénító erőként, hanem leküzdhető akadályként jelenjen meg számukra. A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy nem maga a nehézség meghatározó, hanem az, miként viszonyulunk hozzá. Bartusz-Dobosi László ezt úgy fogalmazta meg: „Nem az a lényeg, ami történik, hanem hogy mit kezdünk vele.”
Az est második felében az érettségit követő lehetőségek, különösen az MCC Egyetemi Programja került fókuszba. Tengler Johanna személyes tapasztalatain keresztül mutatta be, miként segíti a program a középiskola és az egyetemi lét közötti átmenetet. Kiemelte: számára fontos volt, hogy az érettségi után is olyan közösséghez és szakmai lehetőségekhez kapcsolódhasson, amelyek fejlődést és stabilitást adnak. Hangsúlyozta azt is, hogy az érettségi időszakában különösen lényeges megőrizni az addig örömöt jelentő tevékenységeket és hobbikat, hiszen ezek segíthetnek a stressz kezelésében.
Az MCC közösségi erejéről szólva elmondta: az intézmény programjaihoz tartozás nagyban megkönnyítette számára az egyetemi közegbe való beilleszkedést, miközben az MCC-ben korábban kialakult kapcsolatok is megmaradtak. Tapasztalata szerint az Egyetemi Program egyik előnye éppen a sokszínűség és a választási lehetőség, amely nyitottabb gondolkodásra ösztönzi a hallgatókat.
A pódiumbeszélgetésen a résztvevők a pécsi továbbtanulási lehetőségekre is kitértek. Erdei Krisztián szerint Pécs emberléptékű városként könnyebbé teszi a közösségépítést, kulturálisan sokszínű környezetet kínál, miközben magas színvonalú egyetemi karokkal rendelkezik. Hozzátette: az MCC diákjai Pécsen ugyanazokat a szakmai lehetőségeket és programokat érhetik el, mint a fővárosban.
Az esemény során számos gyakorlati tanács és használható szempont hangzott el diákok és szülők számára egyaránt, a résztvevők közös üzenete pedig az volt: az érettségi nem élet-halál kérdés, hanem egy fontos állomás, amely megfelelő támogatással, önismerettel és közösségi háttérrel fejlődési lehetőséggé formálható.
