Olvasási idő: 5 perc
„A határok, csak a fejünkben vannak. Néha nagyon messzire kell tennünk a célt, és el kell indulnunk felé. Viszont a tudást és a befektetett energiát nem lehet megspórolni, bármit csinálunk is az életben” – mondta Rakonczay Gábor a miskolci MCC-ben tartott előadásában. A világrekorder óceánátkelő és extrémsportoló az óceánon és az ultrafutások során szerzett élményeiről, kalandjairól mesélt közönségének, és arról, nincs lehetetlen, csak saját magunkat kell leküzdenünk, és akkor bármit elérhetünk.
Egy gombostűt sem lehetett leejteni a teremben, annyian voltak kíváncsiak Rakonczay Gábor extrémsportolóra, aki a világon egyedüliként evezte át kenuval az Atlanti-óceánt. Kétszeres Guinness világrekorder, többszörös magyar rekorder, hatszoros óceánátkelő hajós, az amerikai „Év Kalandja Díj” és a „Magyar Formatervezési Díj” tulajdonosa. Átszelte Grönland jégtakaróját, és egy 44 napos expedíció során elérte a Déli-sarkot. Sportolói karrierje kezdetétől fogva az emberi kitartás határait feszegette, mert mint mondja: „Mindannyiunk feladata, átkelni önmagunk óceánján.”
Óceánátkelő leszek
Már gyerekkorában, amikor a tanító néni megkérdezte, mi lesz, ha nagy lesz, azt válaszolta: „óceánátkelő’, és folyton az a gondolat járt a fejében, mikor lesz már felnőtt.
A sport egész eddigi életét végig kísérte. „Ez egy tiszta és egyszerű dolog, és jó alapja az életnek, hiszen a sport már egy gyereknek is megadja azt az érzést, hogy amit beletesz, azt ki is tudja venni.”
Világrekorddal indult
Egyetemistaként utolérte az érzés: menni kell, és át kell hajózni az óceánt! A párjával halasztottak az egyetemen, és elkezdték a tervezgetést, hogyan kelnek át az óceánon.
„Én addig hajót se láttam, de tudtam, hogy Fa Nándor vitorlással kelt át, így kell egy vitorlás hajó.” Mivel arra nem volt pénze, egy vitorla és motor nélküli hajóval tervezte meg az utat.
Világrekord, Guinness díj, formatervezői díj lett belőle, sőt Washingtonban megkapták az „Év kalandja” díjat is.
Amit az óceán tanított
Első, 77 napos, szóló útjára egy Fa Nándor által kölcsönadott hajóval indult el. Az út 33. napján, mintegy ezer kilométerre a legközelebbi szárazföldtől egy viharban a kenu felborult, és a csaknem végzetes borulást követően számos felszerelés – köztük a műholdas telefon is – tönkrement. Így Gábornak a kikötésig hátralevő 44 napot a külvilágtól teljesen elszigetelve, az életben maradásért küzdve kellett megtennie. „Én ott fogtam fel, amikor felborult a hajóm, hogy ez nem egy egyszerű eset. Nem hiszek csodákban, szerencsében. Amit csinálunk, annak vannak következményei. De az embernek minden sejtje élni akar” – mondta, és ő is túlélte. Az óceánon, a 4 napos vihar során megtapasztalta az újjászületés élményét.
Ultrafutásban is világbajnok
20 éven át futott maratonokat, és nem tudta, hogy létezik az ultrafutás, hogy 700 kilométert is lehet teljesíteni, vagy 6 napon át, szinte megállás nélkül is lehet futni. Az ultrafutók körében jól ismert 6 napos futáson világbajnokként ért célba, és emellett új magyar csúcsot is felállított: 848 kilométert futott le.
A Mount Blanc-futást is másképp csinálta, mint a többiek: ő a tengerpartról, a hegy aljáról futott fel a csúcsra. „A tudást és a befektetett energiát itt sem lehetett megspórolni. De ez igaz bármire, amit az életben csinálunk.”
A „világ végén”
Először hetedmagával, majd egy páros projektben kelt át Grönlandon, de eljutott a „világ végére”, azaz a déli sarkra is. „Itt semmi nem változik, minden mozdulatlan és örök. Az volt az érzésem, hogy bele tudok nézni az örökkévalóságba” – emlékezett vissza sarkvidéki kalandjára.
Az ember és a magány
„A magány számomra nem létezik, hiszen mindig én választom az egyedüllétet. Általában nem tudunk egyedül lenni, és legtöbbször az emberek okozzák egymásnak a problémákat" – állítja Gábor, aki szerint a magány a mai kor terméke.
„Na, az óceánon viszont tényleg egyedül vagy. De egyedül az ember nem tud emberként működni, csak a társadalomban. Azon kívül csak a túlélés lesz az egyetlen szempont. Tehát jó itt nekünk!” – mondta mosolyogva.
A határok csak a fejünkben léteznek
A gyereket a szülők és az iskola is „körül rajzolja”, és úgy gondoljuk, csak arra vagyunk képesek, ami ezen a zónán belül van, és ami ezen kívül van, az lehetetlen.
„Néha döntést kell hoznunk, és nagyon messzire tenni a célt. Ha elindulunk felé, beletesszük a munkát és a tudást, akkor oda fogunk érni. És ha a célból visszanézünk, akkor azt látjuk, hogy az a zóna, amiben éltünk, már nem is látszik.”
A rendezvény végére valóban kiderült, Rakonczay Gábor tényleg az az ember, aki előtt nincs akadály.
