A klímaváltozás kezelése globális kihívás, amely nemcsak a kibocsátások csökkentését, hanem a megváltozott környezeti feltételekhez való alkalmazkodást is megköveteli. Kitta Gergely, az MCC intézetekért felelős igazgatója és Kovács Erik, az MCC Klímapolitikai Intézet vezető kutatója szerint a sikeres klímastratégia kulcsa az adaptációban rejlik, nem a puszta félelemben. A két szakembert Sipos Csenge, a miskolci MCC EP-s diákja kérdezte a témáról.
A legutóbbi ENSZ klímakonferencián nem születtek jelentős áttörések. A legnagyobb kibocsájtó országok távol maradtak, miközben az Európai Unió ambiciózus céllal, a 2040-es klímasemlegesség elérésével érkezett. Két koalíció alakult ki: az egyik a fosszilis energiahordozók 2040-es kivezetését szorgalmazza, míg 27 ország – főként az OPEC-tagok -, ezzel nem értenek egyet. Kitta Gergely szerint az viszont jó, hogy a mostani csúcstalálkozón végre előtérbe került az alkalmazkodás kérdése, valamint az egészségügyi szempontok is.
A fejlődő országok álláspontja szerint a gazdag, iparosodott nemzetek felelősek a klímaváltozásért, így nekik kellene finanszírozniuk a megoldásokat. A fejlett országok viszont biztosítékot szeretnének arra, hogy a támogatások valóban klímacélokra fordítódnak.
A legnagyobb kibocsájtó, Kína komolyan veszi a zöld átállást, azonban magát fejlődő országként pozícionálja, és elvárja, hogy a fejlett nemzetek finanszírozzák a fejlesztéseit. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy Trump elnök első lépései között szerepelt az Egyesült Államok kiléptetése a Párizsi Klímaegyezményből.
Az Európai Unió karbonkvóta-rendszere és központi szabályozása különösen a mezőgazdaságban szigorú. Kovács Erik rámutatott, hogy ez hátrányos helyzetbe hozza az európai gazdákat versenytársaikkal szemben. Várhatóan azonban változás jöhet, amely az élelmiszerbiztonságot helyezi előtérbe. A szakértő szerint, még ha az évszázadban teljesen leállítanánk az üvegházhatású gázok kibocsátását, a felmelegedés akkor sem csökkenne. Éppen ezért az adaptációra kellene helyezni a hangsúlyt. Az Uniónak az elmúlt évtizedekben azonban csak mitigációs (kibocsátás-csökkentési) stratégiája volt, amely gazdasági stagnáláshoz vezetett – szemben például Szingapúrral, ahol először az adaptációs stratégiát dolgozták ki.
Kitta Gergely Björn Lomborg dán környezetvédő gondolatát idézte: ha annyit költenénk a szegénység felszámolására, mint a klímapolitikára, a probléma már megoldódott volna, hiszen a legszegényebb országok szennyezik legnagyobb mértékben a környezetet. Az EU azonban az adóemelés, a szankciók és büntetések útját választotta.
A szakértők azt is elmondták, a Kárpát-medence a Föld hatodik legkitettebb régiója a klímaváltozás szempontjából. A globális felmelegedés mértéke itt mintegy kétszerese az átlagosnak. A csapadékviszonyok is szélsőségessé váltak: míg tíz éve a belvíz, ma az aszály jelenti a legnagyobb kihívást. Magyarországnak három kulcsterületen kell adaptálódnia: vízvisszatartás, vízgazdálkodás és energiahatékonyság. Ez utóbbihoz a szükséges energiaszuverenitás szerencsére biztosított.
A mezőgazdaságban is kiemelten fontos lesz az alkalmazkodás: Kovács Erik előrejelzése szerint húsz év múlva már nem lesz kukorica- vagy burgonyatermesztés, viszont sok búza terem majd, és egyre jobban meghonosodnak a mediterrán növények – narancs, citrom, valamint a déli szőlőfajták. Ezeket a pozitív változásokat kell majd kihasználni. A digitalizáció és a mesterséges intelligencia használata a megelőzésben kulcsfontosságú, és Magyarországon a fiatal gazdák már sikeresen alkalmazzák is ezeket az eszközöket.
Kitta Gergely optimistán tekint a technológiai fejlődésre és a zöld technológiák várható áttörésére. A beszélgetést egy – a fiataloknak szánt – üzenettel zárta: ha valóban segíteni akarnak a klímaváltozás problémáján, ültessenek fát, mert ez egy jó megoldást jelenthet a légkör széndioxid-tartalmának csökkentésére.
