Olvasási idő: 8 perc
Szakértőkkel elemezte az aznapi amerikai elnökválasztás eredményeit az MCC brüsszeli szervezete szerdán. A nemzetközi vendégek segítségével feltárták, hogy végül miért nem lett mégsem olyan szoros az eredmény, mint azt előzetesen jósolták, illetve kinek és minek köszönheti Trump ezt a különleges győzelmet.
A sokak számára meglepő választási eredményt értékelték szokásos teltházas érdeklődés mellett, az MCC Brüsszel „Unpacking the US Election” elnevezésű rendezvényén.
Az eredmények, és a mögöttes adatok és tendenciák tükrében Frank Füredi professzor arra invitálta Európát, hogy vonja le a megfelelő tanulságot az amerikai választásokból. A Republikánus Párt győzelmét egy alulról építkező mozgalom sikereként írta le, melynek hiányát fájlalja Európában. Ne feledkezzünk meg róla, hogy a győzelem ellenére nagy nehézségek várnak az új elnökre, aki kormányzásának szabotálására számíthat a deep state és bürokráciája részéről – figyelmeztetett Füredi, majd hozzátette, „a soft power birtokosai továbbra is Hollywood és a média, amelyek sok szempontból a legnagyobb problémát jelentik napjainkban”.
A fordulópont jelentősége számunkra abban áll, hogy tanuljunk ebből és mi is felnőjünk a feladathoz, hogy naggyá tegyük Európát; hogy egyaránt tudjunk politikailag, intellektuálisan és morálisan győzelmet aratni, valamint, hogy mozgalommá szerveződve képesek legyünk megdönteni a Brüsszeli uralkodó narratívát – összegezte a közös célokat Frank Füredi.
„Mi a története” ennek a választásnak?
Arra a kérdésre, hogy hozta el a fordulatot a két politikai erő küzdelmében (és Trump visszatérésében), a panel résztvevői más-más okot emeltek ki.
Dr. Richard Johnson, politikatudós Trump figyelemreméltó politikai visszatérését hangsúlyozta ki, mely szerinte páratlan az amerikai történelemben.
A Brussels Signal ügyvezető igazgatója, Patrick Egan szavazóbázis összetételének változására hívta fel a figyelmünket. Rámutatott arra, hogy a Republikánus Párt a munkásosztály pártjává vált, illetve szavazónak az eddiginél jelentősebb etnikai sokszínűségére. Megemlítette az Exit Poll aktuális statisztikáit, mely Trump szavazatainak növekedését mutatják a spanyolajkú, fekete, és hispán szavazók körében.
Craig Willy politikai író és tanácsadó felvázolta a Trump győzelméhez vezető folyamat szakaszait. Willy szerint az első lépés az volt, hogy a korábbi elnök kitartott a 2020-as választások elvesztése és az ellene indított bírósági perek ellenére is. Hangsúlyozta Trump egyértelmű üzeneteinek fontosságát a tömeges kitoloncolásáról, különösen a demokraták bevándorlással kapcsolatos kudarcának fényében. Trumpnak sikerült koherensnek maradnia és ráéreznie az emberek szükségleteire, míg Harrisnek nem volt világos narratívája, nem vállalta fel a múltját, illetve nem sikerült megkülönböztetnie magát elődjétől. Szerinte a Trumpnak nyújtott spanyolajkú támogatás az amerikai társadalom faji depolarizációját mutatja. A jelenséget egy „többfajú” nemzeti populizmusként írja le, ahol az emberek azt akarják, hogy a kormányuk kiálljon értük.
Dr. Richard Jonhnson azzal érvelt, hogy a megengedőbb bevándorlási politika nem vezet a latinók szavazataihoz; a szavazásra jogosult latinók olyan amerikai állampolgárok, akik nem feltétlenül akarnak egy túl engedékeny rendszert. Emellett úgy véli, hogy a demokraták túl nagy jelentőséget tulajdonítottak az abortusszal kapcsolatos kérdésnek. Trump sikeresen kifogta a szelet a demokraták vitorlájából azzal, hogy elhatárolódott pártjától, és jelezte, hogy nem támogatja az abortusz teljes betiltását. Craig Willy egyetértett az abortuszhoz való alkotmányos jog árnyaltabb és jelentőségével kapcsolatban, mivel az emberek a saját államukban továbbra is szavazhatnak erről a vitatott kérdésről.
Patrick Egan kihangsúlyozta, hogy a választások sokkal inkább szóltak a választók pénztárcájáról, mintsem ideológiai kérdésekről, ezért is sikerült nagy arányban megszólítani azokat, akik nagyon érzékenyek a gazdasági ügyekre és változásokra.
John O’Brien, az MCC Brüsszel kommunikációs vezetője arra is rékérdezett a résztvevőknél, hogy milyen szerepet tulajdonítanak az alulról építkező mozgalmaknak, és annak, hogy Trump inkább az emberek érdeklődésére, mintsem identitásukra koncentrált. Richard Johnson rámutatott, hogy manapság a „ground game” a közösségi médián és digitális eszközökön keresztül zajlik, nem pedig a választók személyes megkeresésével, továbbá kiemelte Trump hűséges választói bázisának szerepét is. Patrick Egan a mozgósítás kérdéskörében említést tett a szavazóbázis változásáról és Trump személyiségének hatásáról. Craig Willy felvetette a kérdést, hogy mi marad a MAGA-mozgalomból Trump távozása után.
A győzelem és Európa
John O’Brien azt is megkérdezte a panelistáktól, hogy Európának mit kell gondolnia Trump győzelméről. Richard Johnson úgy véli, itt az ideje, hogy Európa és az európai államok újragondolják szerepüket, és elgondolkodjanak azon, milyen irányba kívánnak haladni a világ színpadán. Patrick Egan szerint az európai kormányoknak figyelniük kell választóikra és a problémákra, amikkel szembesülnek. Úgy véli, változás jön az Oroszországról és Ukrajnáról szóló vitában. Craig Willy azzal érvelt, hogy a cordon sanitaire hosszú távon nem lesz hatékony, és a demokratikus pártok párbeszédét sürgette. Emellett úgy gondolja, Európának nagyobb stratégiai autonómiára és önállóságának fejlesztésére van szüksége. Szerinte Giorgia Meloni megfelelően tudná képviselné Európát Trumppal való tárgyalások során.
Végül John O’Brien az új elnök következő lépéseiről kérdezett. Dr. Richard Johnson szerint Trump valószínűleg lépéseket tesz az illegális bevándorlás ellen, utalva az 1798-as Alien Enemies Act-re. Patrick Egan kételkedett afelől, hogy Trump kitoloncolásokat hajtana végre, de számított arra, hogy határozott külpolitikát fog folytatni, amely Oroszországot és Ukrajnát tárgyalóasztalhoz ülteti. Kérdéses, hogy sikerül-e európai kormányokat bevonni ebbe. Craig Willy szintén több határellenőrzést jósolt és figyelmeztetett a lehetséges konfliktusokra a „kék államokkal” Trump azon kísérletei kapcsán, hogy az illegális bevándorlókat távozásra kényszerítse. Úgy vélte, Trump külpolitikája kevésbé kiszámítható elem, mivel nem rendelkezik koherens filozófiával e téren.
Az USA pozitívan tekint a jövőbe
Szokásos módon a beszélgetés záró szakaszába a nézőket is bevonták. Kérdésre válaszolva Patrick Egan elmondta, hogy az amerikai szavazókat racionális megfontolások és döntések motiválják (ebben az esetben a gazdaság), és hogy egy amerikai elnöknek nem feltétlenül kell nemzetközi elkötelezettséget vállalnia.
Frank Füredi professzor hozzátette, hogy sok amerikai Trumpra szavazva fejezi ki dühét. Biden és Harris oligarchiájának elutasítása azt jelenti, hogy ezek a választók objektív értékelik a helyzetüket, ami fontos az amerikai demokrácia jövője szempontjából. Kiemelte, hogy az 1970-es évek óta először szenvedett komoly visszaesést az identitáspolitika, mivel Harris fekete és latinó szavazók megszólítására tett kísérlete kudarcot vallott.
Végül a meghívott szakértők a jövő tekintetében is megosztották gondolataikat. Craig Willy optimista, Egyesült Államok szerinte előreléphet az okosabb bevándorlással, több gyártási munkával, olcsó energiával, élvonalbeli technológiával (kiemelten is az AI és a biotechnológia terén). Úgy véli, az a legfőbb kockázat, hogy az Egyesült Államok szociáldemokráciává válik. Patrick Egan optimizmusát fejezte ki a jövőt illetően, hogy az államszövetség végre valódi vezetéssel rendelkezik, Dr. Richard Johnson szintén optimistán látja a jövőt, az Exit Poll becsléseit idézve elmondta, hogy a jelenlegi állapotokkal való elégedetlenség ellenére az amerikaiak többsége hisz abban, hogy az ország legjobb napjai még előttük állnak.
