Olvasási idő: 3 perc
Az evolúció sikerességének mindig az alkalmazkodás a kulcsa. Az ember azonban sokszor azt várja el, hogy ne ő alkalmazkodjon a valósághoz, hanem hogy a környezet alkalmazkodjon hozzá – mondta el a miskolci MCC-ben tartott előadásában Márky Ádám, mindfulness tréner, mentőorvos, az MCC Pszichológiai Iskola vezetője.
Miért van az, hogy egy éles helyzetben sokszor képtelenek vagyunk tisztán gondolkodni? A stressz hatására agyunk átkapcsol tudatos üzemmódból automatikusra, ami miatt ösztönösen cselekszünk, vagy éppen teljesen lefagyunk.
A szakember előadásban bemutatta, milyen biológiai és pszichológiai mechanizmusok zajlanak le bennünk egy stresszes helyzetben, és azt is, milyen rövid- és hosszútávú stratégiákkal készülhetünk fel arra, hogy felülírjuk ezeket az automatizmusokat, és megőrizzük a lélekjelenlétünket, amikor a legnagyobb szükség van rá.
Az információhiány, a bizonytalanság, illetve a kontrollvesztés minden élőlény számára stresszt okoz. A 21. században – az elmúlt 5 évben pedig méginkább – éppen ezzel a három szóval tudjuk kifejezni mindennapjainkat. Az agyunk, hogy ezt a három dolgot kiküszöbölje, úgy alkalmazkodott ehhez, hogy kialakult egy túlélő, egy történetmesélő és egy problémamegoldó énünk.
Az orvos szakember által nyújtott neurobiológiai áttekintés segítségével könnyebben érthetjük meg, mi történik velünk egy nyomasztó helyzetben. Egy nehéz, stresszes szituációban, például egy nagy előadás vagy vizsga közben az agyunk lekapcsol, ilyenkor nincs racionalitás, az „üss vagy fuss” esete jön létre. Ezt biológiailag a szívfrekvencia megváltozása mutatja meg. Éppen ezért a pulzustartományt érdemes edzeni, mert minél jobb állapotban van a szívünk, annál később fog lekapcsolni. Az edzetlen szív a terhelésre gyorsabb veréssel reagál, ennek viszont az az eredménye, hogy lefagyunk. Ezért is fontos például a katonáknál vagy rendőröknél folyamatosan edzésben lenni, hogy éles helyzetben is tudjanak megfelelően gondolkodni, cselekedni.
Ha pszichológiai oldalról nézzük a dolgot, akkor sokszor azt láthatjuk, hogy igazából nem is a valósággal, hanem a fejünkben lévő ellenfelekkel küzdünk. Az agyunknak és a testünknek ugyanis a kettő között nincs különbség. Ha elkezdünk arra a gondolatra fókuszálni, ami a stresszt okozza számunkra, akkor a gondolat lesz a probléma, és nem tudjuk, hogyan szabaduljunk meg tőle. Ilyenkor hangzik el általában a jótanács: „engedd el!”
Amikor nem sikerül megszabadulnunk a stresszt okozó gondolatainktól, könnyen kialakulhat egy pánikroham, amikor egy kontrollvesztettséget élünk meg. Ilyenkor megoldás lehet a légzéstechnika, mert ennek segítségével megtapasztaljuk azt, hogy újra tudjuk a saját figyelmünket kontrollálni. Az is segít, ha képesek vagyunk egy helyzetre kíváncsian figyelni, és tudjuk tágítani a figyelmünk perspektíváját, és persze a gyakorlat is ad egy biztonságot, ha többször benne vagyunk egy helyzetben, belejövünk, és már nem lesz annyira stresszes.
Márky Ádám arra is felhívta a figyelmet: bár a közösségi oldalak azt sugallják, nincsenek nehéz helyzetek, el kell fogadnunk, hogy vannak, és ezeket nem mindig könnyű elengedni.
