Az Ifjúságkutató Intézet decemberi konferenciáján az MCC budapesti központjában a mai generáció politikai szerepvállalása került fókuszba: egy olyan nemzedéké, amely már nem ott keresi a politikát, ahol elődei, és nem úgy beszél róla, ahogy korábban szokás volt. A kérdés mégis ugyanaz maradt: hogyan értjük meg egymást a politikában, ha a szavak, a terek és a csatornák gyökeresen átalakultak.
A konferencia WHEN YOUNG PEOPLE TAKE THE FLOOR címmel arra vállalkozott, hogy feltérképezze ezt az átalakulást. A programot Kiss-Kozma Georgina, az Ifjúságkutató Intézet igazgatóhelyettese nyitotta meg, friss kutatási eredményekkel bizonyítva: a magyar fiatalok jóval kevésbé apolitikusak, mint azt sokszor feltételezzük. A 15–39 évesek 80 százaléka rendszeresen találkozik politikai tartalmakkal – a Facebook, a YouTube, a hírportálok és a TikTok mind-mind a közéleti tájékozódás új terepei. A politikai érdeklődés tehát nem tűnt el, csupán másutt és más formában jelenik meg, mint korábban.
Nemzetközi kitekintés – mitől lesz politikailag aktív egy generáció?
A konferencia első paneljében Jennie Bristow (UK), Brent Buchanan (USA) és Jay Richards (USA) elemezték a globális trendeket.
Richards szerint a technológiai fordulat kettős hatást gyakorol: a fiatalok többet foglalkoznak politikával, de kevésbé jelennek meg a hagyományos részvételi terekben. Buchanan úgy látja, az érzelmi motiváció a politikai viselkedés legfontosabb hajtóereje, Bristow pedig óv a fiatalok „generációs karámba” terelésétől: a sokféleség jellemzi őket, nem a homogenitás.
A panel egyetértett abban, hogy a közösségi média nem oldotta meg a politikai részvétel válságát – sőt, sokszor csak illúziója a közösségnek, nem valódi közéleti tér. Richards a Covid alatti bizalomvesztés következményeire figyelmeztetett, Buchanan a TikTok felszínes közösségiségére, Bristow pedig az offline párbeszéd nélkülözhetetlenségére.
Hitelesség az MI korában – amikor az algoritmus írja a történetet
A második panelben Chaya Raichik (Libs of TikTok), Fleur Elizabeth Meston (Bombshells Podcast) és Kiss-Kozma Georgina arról beszéltek, hogyan változtatja meg a politikai kommunikációt a mesterséges intelligencia és az új médiaterek logikája.
Mindhárom előadó hangsúlyozta: a fiatalok óhatatlanul és folyamatosan politikai tartalomba botlanak, ezért a valódi kommunikáció csak akkor lehet sikeres, ha ott szólítjuk meg őket, ahol jelen vannak.
A fiatalok számára a legfontosabb kérdések – lakhatás, jövőbiztonság, mentális egészség, környezetvédelem – közvetlenül érintik mindennapjaikat, és ez magyarázza politikai érzékenységüket. A panel egyetértett abban, hogy az autentikusság lett a politikai kommunikáció legelső követelménye: amit nem éreznek hitelesnek, azt azonnal elutasítják.
Magyar fiatalok a közéletben – növekvő érdeklődés, kiszámíthatatlan választási hatás
A harmadik panelben Mráz Ágoston Sámuel, Pillók Péter, Szabó Andrea és Székely Levente vitatták meg a magyar helyzet sajátosságait.
A kutatások szerint a magyar fiatalokat főként a bizonytalanság és a személyes egzisztencia kérdései mozgatják – az otthonteremtés, a jövő kiszámíthatósága és a saját életpálya biztonsága.
A szakértők arra hívták fel a figyelmet, hogy bár a fiatalok közéleti érdeklődése növekszik, ez még nem jelenti automatikusan a szavazási részvétel növekedését. Ami számít:
– a kommunikáció személyessége,
– a hitelesség,
– a vizuális és rövid formátumok megfelelő használata.
A panel közös következtetése szerint a fiatalok politikai megszólítása csak akkor lehet sikeres, ha partnerként tekintünk rájuk, tisztelettel és valódi kíváncsisággal fordulunk feléjük – nem pedig homogén célcsoportként vagy kampányeszközként.
Egy nemzedék, amely készen áll megszólalni
A konferencia végére világossá vált: a fiatalok nem távolodtak el a politikától. Csak más csatornákban, más nyelven és más logikák mentén beszélnek róla, mint korábban. A feladat ma már nem az, hogy „bevonzuk” őket a politikába, hanem hogy megtanuljunk jelen lenni ott, ahol ők vannak – és képesek legyünk meghallani azt a hangot, amely egy új korszak küszöbén formálódik.
A fiatalok már átvették a szót. A kérdés most az: meghalljuk-e őket.
