Olvasási idő: 5 perc
A jog világába kalauzol minket Sándor Lénárd, az MCC Nemzetközi Jogi Műhelyének vezetője nemrég megjelent könyvében, ami nemcsak az alkotmányjogász szakemberek, de az ismereteik bővítésére törekvő érdeklődők számára is érdekes olvasmányt nyújt. Az Alkotmányjogi utazás Amerikában című interjúkötet – amelyben az alkotmányos gondolkodás kulcsemberei szólalnak meg – sok „látnivalóval” szolgál, és számos olyan témát taglal, amelyek az Európai Uniót és Magyarországot is érintik. Sulyok Márton, az MCC Közjogi Műhelyének vezetője beszélgetett a szerzővel Miskolcon a könyv ötletéről, megszületéséről, és az abban megjelenő alkotmányjogi és más szakmai kérdésekről.
Az ötlet egyrészt véletlen egybeesések, másrészt tudatos választások sorozata is volt – mondja a szerző. Amerikával véletlenül került kapcsolatba, amikor egy szakközgazdász ösztöndíjat kapott az Egyesült Államokba. Az ott eltöltött időszak alatt számára az egyik legmeghatározóbb élmény az amerikai diákok közélet iránti érdeklődése volt, amikor nyári estéken a legfelsőbb bíróság által hozott döntésekről vitáztak akár órákon keresztül. Átvitt és tényleges értelemben is utazás volt a kötet megírása – emlékszik vissza –, hiszen minden fejezet egyik jogi témakörről kalauzol át minket egy másikba, és földrajzilag is egy utazás, mert Philadelphiától Washingtonig járja be az államokat. Célja Amerika sokszínű kultúrájának és közjogi hagyományának bemutatása.
A kötet hármas szerkezeti tagolást követ. Egyrészt taglalja, melyek azok az államszervezeti kihívások, amelyek az alkotmányból fakadnak, ilyen például, hogy hogyan oszlik meg a hatalom a szövetségi kormányzat és a tagállamok között, az adminisztratív állam jelensége, vagy a szövetségi bíróságok – köztük a legfelsőbb bíróság – növekvő szerepe. Emellett kitér az alapvető emberi jogok értelmezésének dilemmáira is, illetve olyan időszerű alkotmányjogi kérdéseket is taglal, mint a technológiai fejlődés vagy a koronavírus jelentette kihívások.
A szerző szerint az alkotmány egyik célja, hogy az emberek természetes jogait védje, a másik a demokratikus hatalomgyakorlás biztosítása, amelyek betartását a bírói testületek ellenőrzik. A kötetben megszólaló interjúalanyok egybehangzóan állítják, hogy a két komponensnek egyensúlyban kell lennie egymással, de mintha manapság megbillenne ez az egyensúly, ugyanis a bírák olyan döntéshozatalban is részt vesznek, amelyek egyébként a demokratikus döntéshozatalra tartoznának. Olyan kérdésekben, mint az abortusz, a melegek házassága vagy a pozitív diszkrimináció nem a kongresszus vagy a tagállami törvényhozó testület, hanem a legfelsőbb bíróság dönt, ezért fordulhat az elő, hogy ma már alig látni tüntetést a kongresszus épülete előtt, inkább a legfelsőbb bíróság előtt tiltakoznak az emberek. A bírák feladata nem a politikai döntések meghozatala, hanem a jog alkalmazása illetve betartatása, és azért veszélyes, ha a bíróságok egyre nagyobb hatalmat kapnak a döntéshozatalban, mert a bíróságot nem tudom leváltani, számon kérni, hiszen nem egy nép által választott szerv. Az alkotmányjogi szakember felhívta a figyelmet arra, hogy a bírósági hatalom megnövekedése és az adminisztratív állam megerősödése napjainkban olyan jelenségek, amikre figyelnünk kell.
A beszélgetés során a szakemberek kitértek az Európai Unióban tapasztalható folyamatokra is, és elmondták, egyre többen látják úgy, hogy Európa nagy gondban van, mert a szuverenitást érintő kérdéseket a tagállami szintről egyre inkább szövetségi szintre emeli. A ’80-as évek óta az integráció működése bonyolultabbá vált, és olyan kérdésekbe akar beleszólni a szövetség, ami a tagállamok közpolitikáját érinti, ilyen kérdés például a gyermekvédelem vagy az energiaválság is.
A kötet tanulsága többek között, hogy megmutatja a különbségeket az európai és amerikai alkotmányjogi szemléletmód között. Amerikában az alkotmányosság része a szókimondó vitakultúra, és míg Európában a jogi, közjogi viták sokszor a hatályos jog kinyilvánításával érnek véget, addig Amerikában éppen a hatályos jog vagy a meghozott bírósági döntés a kiindulópontja egy-egy vitának.
Sándor Lénárd úgy véli, minden kornak megvan a maga nyelvezete, ami meghatározó, ha egy célt el akarunk érni: a középkorban a teológia nyelvezete volt ez, a felvilágosodás korában a rációé, a 20. század második felében pedig az emberi jogok vagy alapjogok nyelvezete a domináns. Ma, ha például az abortusz kérdését akár támogatni, akár cáfolni szeretnék, mindkét esetben az emberi jogokra hivatkozva teszik ezt.
A beszélgetés végén a szerző felidézte az amerikai legfelsőbb bíróságokon visszatérő motívumként megjelenő teknősbékát, ami azt jelképezi, hogy a bírói hatalomnak értékmegóvó és nem fejlesztő szerepe van, és ennek lassúnak, óvatosan és megfontoltan haladónak kell lennie – akárcsak a teknősbékának.
