A Columbo-filmeken felnőtt „X generáció” számára egy másfél órás meeting szórakozás, míg a TikTok-on szocializálódott kollégának elképesztően hosszú és értelmetlen időtöltés. A generációs különbségeket el kell fogadnunk, mert csak akkor tudunk jól együttműködni – hívta fel a figyelmet Steigervald Krisztián a miskolci MCC-ben tartott előadásában.
Egy gombostűt sem lehetett leejteni a teremben, annyian voltak kíváncsiak az ismert generációkutató előadására. Az igazán szórakoztató és szemléletes előadás során mindenki magára ismerhetett, és jót mulathatott – akár saját magán is –, amikor egy-egy generáció jellegzetességeit érzékeltette az előadó. Steigervald Krisztián fő küldetésének tartja, hogy hidat építsen a különböző nemzedékek között, és segítse a szervezeteket abban, hogy hatékonyan működjenek együtt a különböző korosztályhoz tartozók. Előadásában olyan kérdéseket boncolgatott humoros, ugyanakkor tanulságos példákon keresztül, mint az egyes generációk működésének alapjai, a közös pontok és a különbségek, illetve, azt hogyan érthetjük meg egymást jobban, hogyan tudunk egymástól tanulni.
Életünket meghatározza, hogy melyik generációhoz tartozunk, ugyanakkor nem lehet két embert csak a generációjuk alapján összehasonlítani – állítja Steigervald Krisztián. Ami általánosságban jellemző egy nemzedékre, nem biztos, hogy azon belül minden egyénre igaz, hiszen nagyon sok mindenből tevődik össze, hogy milyen emberek leszünk. A DNS-térképünk már a születésünkkor összeáll, több száz év mintáinak az eredményei vagyunk. Amit kapunk az őseinktől, azoknak a nyomai mind ott vannak bennünk. A személyiségünket azonban az is nagyban befolyásolja, milyen mintákat hozunk otthonról, milyen mikrokörnyezetben szocializálódunk. Már újszülött korunkban megtanuljuk, mi a túlélésünk alapja, hogyan fogad be a közösség, a társadalom, és ezt visszük magunkkal tovább.
Egy generáció az adott időszakban született emberek összessége, akik nagyjából azonos tartalommal töltik fel az életet – fogalmazta meg a szakember, aki arra is felhívta a figyelmet, az életkor és a generáció nem ugyanaz: az életkor egy biológiai állapot, az, hogy milyen fizikai és kognitív képességeim vannak, a generáció pedig egy tapasztalati vagy élménygyűjtemény, ami már az élet első néhány évében meghatározza, hogy számomra mi a normális.
A történelemben most először négy nemzedék dolgozik együtt a munkahelyeken. Két generáció a digitális forradalom előtt, kettő pedig a digitális forradalom után szocializálódott. Mindez alapvető különbségeket eredményez, nemcsak abban, hogy az egyes generációk milyen képességekkel rendelkeznek, hanem abban is, hogy hogyan viselkednek a munkahelyen. Napjainkra jellemző az is, hogy párhuzamosan eltolódnak az életszakasztípusok, azaz kitolódik az öregség, és ezzel együtt kitolódik a fiatal kor is. A fiatalok átlagosan 28 éves korukig otthon élnek a „mamahotelben”, a „helikopterszülőkkel”, és bár sokan azt gondolják, ez a gyerekek hibája, mert nem elég önállóak, a szakember úgy véli, nem a fiatalok változtak meg, hanem a szülők. Ma más a szülői célunk: az azonnaliság örömére neveljük a gyerekeket. Fontosabb lett a bizalom – hogy a gyerek tudja, ránk számíthat. Az oktatásnak vagy a munkahelynek is fel kell ezekre az eltolódásokra készülni, mert ha nem tud, akkor jönnek az elégedetlenségek, a harcok. Bármi, ami arról szól, hogy „bezzeg a mi generációnk”, az nem fog minket összehozni, hanem elválasztja a különböző korosztályhoz tartozókat egymástól – véli a kutató.
Steigervald Krisztián egy üzenettel zárta előadását: a jövőben azok a képességek lesznek fontosak, amik segítik az egymáshoz való kapcsolódást, tehát a legnagyobb ajándék, amit a jövő nemzedékének adhatunk, a saját magunk ismerete. Megismerés, megértés, megbékélés, megoldás – ez a négyes az alapja a generációk együttműködésének: csak akkor tudnak jól együtt élni, ha megértjük és elfogadjuk, hogy a másik egy tőlünk különböző világból jön. Mert – mint a generációkutató mondja – egyik generáció sem jobb vagy rosszabb a másiknál, csak más.
