A digitalizáció, az átalakuló társadalmi környezet és a fiatalokat érő egyre intenzívebb ingerek új helyzet elé állítják az oktatást. Erre fókuszált a Mathias Corvinus Collegium kaposvári képviseletének „Gyorsuló világ – stabil pedagógus” című konferenciája, amely közel 100 pedagógusnak biztosított lehetőséget a szakmai párbeszédre és a tapasztalatcserére.
A konferencia egyik központi gondolata az volt, hogy a gyorsan változó világban a pedagógusok szerepe felértékelődött. Sok esetben olyan stabil pontot jelentenek a fiatalok életében, amelyre a bizonytalanabb időszakokban is támaszkodhatnak. Az MCC és az iskolák szorosabb együttműködése pedig új lehetőségeket teremthet a közös gondolkodásra és a tehetséggondozás erősítésére.
A közösségek megtartó ereje több előadásban is visszatérő témaként jelent meg. A túlzott telefonhasználat hatásairól szóló gondolatok mellett hangsúlyosan került elő a személyes kapcsolatok szerepe is: a fiatalok számára különösen fontosak azok a közösségi élmények, amelyek valódi kapaszkodót jelenthetnek számukra a mindennapokban.
Ehhez a témához kapcsolódott Hal Melinda pszichológus, az MCC Tanuláskutató Intézetének kutatásvezetője is, aki az iskolás korosztály körében tapasztalható romló testi és lelki állapotról, valamint a pedagógusokra nehezedő egyre nagyobb terhekről beszélt. Előadásából kirajzolódott, hogy a családi és iskolai stabilitás szerepe ma fontosabb, mint korábban bármikor, miközben a pedagógusok mentális támogatása és rezilienciájuk erősítése is kulcskérdéssé vált. A digitális környezetből fakadó negatív hatásokat leginkább a bizalomra épülő emberi kapcsolatok képesek ellensúlyozni.
A konferencia során az is világossá vált, hogy az oktatás jövője nem képzelhető el erős személyes példaképek nélkül. Setényi János oktatáskutató, az MCC Tanuláskutató Intézetének igazgatója Fekete István Tüskevár című regényének Matula alakján keresztül mutatta be a mester és tanítvány közötti kapcsolat jelentőségét, rámutatva arra, hogy az olvasás nemcsak a tudást mélyíti el, hanem az érzelmi intelligencia fejlődéséhez is hozzájárul.
A programot „Tanár, diák, algoritmus – Ki tanít kit?” címmel kerekasztal-beszélgetés zárta, amely az oktatás és a mesterséges intelligencia kapcsolatát állította középpontba. A résztvevők egyetértettek abban, hogy az új technológiai lehetőségek megfelelő alkalmazása támogathatja a személyre szabott tanulást és a pedagógusok munkáját, miközben az emberi kapcsolatok továbbra is az oktatás meghatározó alapjai maradnak.
Az MCC számára kiemelten fontos, hogy a tehetséggondozás mellett olyan szakmai fórumokat is teremtsen, ahol a pedagógusok közösen gondolkodhatnak az oktatás aktuális kérdéseiről, megoszthatják tapasztalataikat, és új nézőpontokkal gazdagodhatnak. Az ehhez hasonló programok nemcsak a szakmai párbeszédet erősítik, hanem hozzájárulnak ahhoz is, hogy a résztvevők együtt keressenek válaszokat a fiatalokat érintő folyamatos társadalmi és technológiai változásokra.
