Olvasási idő: 4 perc
Gad Saad, Kanada egyik legismertebb közéleti személyisége, a „Parazita elme” című könyv szerzője járt a miskolci MCC-ben, hogy az emberi elme élősködő mivoltáról beszéljen az érdeklődőknek, természetesen nem fizikai, hanem ideológiai szempontból. A Concordia Egyetem John Molson Üzleti Főiskolájának professzora szerint ugyanis a gondolatok is viselkedhetnek úgy, mint a paraziták, amelyek önmaga elpusztítására ösztönzik a gazdatestet.
Libanoni zsidó család gyermekeként felnőni kihívás volt – mondja a professzor. A család a polgárháború kitörésekor hagyta el az országot, és emigrált Kanadába, a szabad nyugati világba, azt remélve, hogy ott – Libanonnal ellentétben, ahol mindenkit aszerint ítélnek meg, hogy milyen törzsi közösséghez tartozik: szunnita, zsidó vagy éppen muszlim – egy liberális, az egyént előtérbe helyező demokratikus hazára találnak. Számára a szabadság iránti szerelem mindig is meghatározó volt, már kora gyerekkora óta, hiszen már akkor érezte a kötelező vallási gyakorlatok korlátait. Az új hazában évtizedeken át élvezte a vágyott szabadságot, de véleménye szerint az utóbbi 25-30 évben valami megváltozott. Olyan ideológiák kerültek előtérbe, amik a laboratóriumokból kiszabaduló vírusokhoz hasonlóan parazita módjára befészkelik magukat az ember agyába, és megfertőzik a társadalmat. Ő professzorként az egyetemen és ismert YouTuberként a közösségi médiában is harcol ezek ellen az élősködő eszmék ellen. Bár sok támadás éri emiatt – talán a gyerekkorából is merítve a bátorságot –, elég erőt érez ahhoz, hogy ezt a küldetését folytassa.
Véleménye szerint, amikor erőszakos módon ránk erőltetik a woke-ideológiákat, velünk is az történik, mint a parazitáktól szenvedő állatokkal, egyszerűen másfajta gondolkodásra, viselkedésre ösztönöznek minket, és szembe megyünk a józan ésszel, megkérdőjelezve a természet törvényeit. Ismert közszereplőként rengeteg email-t kap ismerős és idegen emberektől egyaránt, akik nevük elhallgatását kérve elmondják neki, hogy nem értenek egyet a ma divatos ideológiákkal, de félnek, nem mernek kiállni a véleményük mellett, mert elhallgattatják őket, elveszíthetik az állásukat vagy eddigi tudományos karrierjük a semmibe vész. Véleménye szerint nem kellene a politikát és az ideológiákat belekeverni a tudományba, hiszen nincs magyar, zsidó, fekete vagy meleg matematika, a matematika az matematika, függetlenül minden ideológiától. Egy professzornak az a dolga – mondja –, hogy a tudást kutassa. A közösségi média a lehetőségek széles tárházát nyújtja a tudósnak arra, hogy a tudományt eljuttassa a nagy tömegekhez is, de sok egyetemi professzor nem használja ki ezeket a lehetőségeket. A professzor úgy véli, az egyetemek világa is megváltozott mára, hiszen régen a vélemények ütköztetésének, a nagy vitáknak és meggyőzéseknek a színterei voltak, míg ma a nyugati egyetemeken csak egyfajta vélemény létezik, és ha azzal nem értesz egyet, akkor kirekesztenek a közösségből.
A kérdésre, hogy liberálisnak vagy konzervatívnak vallja-e magát, Saad professzor válasza az volt, hogy a szó eredeti értelmében vett liberalizmus híve, de ma már ez a szó egészen mást jelent, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Szerinte egy társadalmat három nagyon fontos tényező tesz liberálissá és modernné: a bármely gondolat megvitatásához való jog, azaz a szólás- és véleményszabadság, valamint az észszerűség és a tudomány. De ma már nemhogy a teljes nyugati világban, de már az egyetemeken sem valósulnak meg ezek a feltételek, mert működik a gondolatrendőrség és a mindent felülíró politikai korrektség.
A rendezvény végén, a közönségkérdések során Saad professzor örömmel fogadta, amikor egy ifjú érdeklődő más véleménnyel volt egy adott kérdéssel kapcsolatban, mert szerinte a szabad véleménynyilvánítás a demokrácia egyik alapja, és útmutatóul azt tanácsolta, legyünk büszkék arra, hogy egy olyan országban élünk, ahol még van lehetőségünk a szólásszabadságra.
