Olvasási idő: 3 perc

Nagypapának bakelitlemez gyűjteménye van, apa még CD-ket hallgatott, a fiatalok pedig már a Spotify-on nőnek fel és egyik sem „hallja meg a másik muzsikáját.” Generációk csatájáról vagy értékes együttélésről és erőforrásról beszélünk? Erre a kérdésre is kaphattak választ mindazok, akik részt vettek a Mathias Corvinus Collegium pécsi központjában tartott előadáson.

„A telefont naponta töltjük, az autónkat hetente-kéthetente megtankoljuk, ugyanígy működnek az emberi kapcsolatok is, azokat is töltenünk kell.” – mondta Kozma-Vízkeleti Dániel klinikai szakpszichológus, az MCC Pszichológia Iskola vezetője, aki párokkal és családokkal dolgozik kiképző pszichoterapeutaként, melynek során számos olyan tapasztalatot gyűjtött, hogy különböző generációk hogyan képesek vagy éppen nem képesek a családi együttélésre. A párhuzamosan egymás mellett, eltérő életstílussal élő családtagok könnyebben megtalálják azokat a különbségeket, amelyek elválasztanak, mint azokat az élményeket, értékeket, amelyek összekötnek. Egy kutatás szerint az a gyermek vagy fiatal, aki rendszeresen hallotta a szülei, nagyszülei történeteit, ismeri a gyökereit, erőforrásként tudja ezeket használni és jobban fejlődnek társas készségei, könnyebben veszi az életben bekövetkező akadályokat. A gyermekek minden felmenőik által megélt eseményből, élményből tanulnak, legyen az akár kudarc vagy sikertörténet.

„Manapság, a COVID ideje alatt számos pár és szülő hozta fel a korlátozások és maga a járvány okozta problémákat, mint ez életet negatívan befolyásoló tényezőket. Megkértem őket, hogy vegyük sorra a szüleiket, nagyszüleiket ért megpróbáltatásokat: világgazdasági válság, világháborúk, forradalmak, kitelepítések és még hosszan folytathatnánk a sort, majd mind rájöttek, hogy felmenőink mennyire életképesek, erősek és bátrak voltak. Az egyes nemzedékek jó megoldásai, nagy nehézségekből való kilábalásaik felhasználhatók saját életválságainkban.”- fogalmazott az előadó.

Az együttéléshez persze nagyfokú tudatosság és türelem szükséges, mivel az idősebb generáció mindig úgy gondolja, hogy az ő idejében minden jobb volt és aggodalmat éreznek a felnövő nemzedékekért, míg ez a korosztály - főleg a kamaszkorúak - folyamatosan kritikával és fenntartásokkal kezelik a hallottakat. Egyszerű recept persze nincs, de egymás felé fordulva, nyílt párbeszéddel feltárható, hogy minden korosztály magában hordozza az értéket, melyet felismerve mind többek leszünk.