Olvasási idő: 6 perc

A központosításról és egységesítésről elhíresült EU központjában a szokásosnál is nagyobb jelentőséggel bír, hogy az ott élő nemzeti közösségek megőrizzék identitásukat. A magyar identitás megőrzésének különböző formái segítik a közösség erősödését, a személyek szintjén pedig az erős identitás, kötődés és kapcsolódás az otthonról elszakadtak mentális egészségmegőrzéshez is hozzájárul.

Az események és szimbolikus cselekedetek által a nemzetek kifelé is megmutathatják magukat, értékeiket, ezzel gyarapítva és gazdagabbá téve a helyi globalizált kultúrát – vallja az MCC Brüsszel is, amelynek meghívására a széles magyar közösség mellett más nemzetek képviselői is csatlakoztak, hogy együtt emlékezzenek meg az 1956. okt. 23-ai forradalomról és a hősies szabadságharcról. A Szabadság Reggeli során kiderült, hogy még az ilyen tragikus történelmi eseményben is van valami sajátosan magyar, amit ünnepelésre méltó: a magyar nép szabadságvágya, amelytől vezérelve, akár egyedül is fellázad az elnyomás ellen.

Kovács Tamás Iván nagykövet hangsúlyozta, hogy a magyar nemzet szabadságharca hatással volt az egész világra. Bár a forradalom hatalmas áron kudarcot vallott, a magyarok megtanulták, hogy a szabadságban tartoznak össze. A kommunisták pedig megtanulták, hogy páncélos erők támogatása nélkül nem lehetnek legyőzhetetlenek. A magyarok fellázadtak a zsarnokság ellen. Rövid és tragikus morális kiáltványuk nem csupán nemzeti felkelés volt, hanem példát is mutatott a megosztott kontinensnek. Az igazságosság nem épülhet félelemre. A felkelést azonban kommunista terror, szisztematikus tisztogatások, az ellenzék elhallgattatása, valamint a szabadság ellen irányuló propaganda, oktatás és bürokrácia követte. Csökkent a bizalom, peres eljárások indultak, az embereket emigrációba kényszerítették, az állampolgárokat leigázták, az emlékeket elnyomták. A legkeményebb büntetés az emberek gondolkodásának „normalizálása” volt. Azonban, ahogy a nagykövet hangsúlyozta, a kommunizmus nem kizárólag a múlté. Olyan, mint egy hidra, amely a woke-mozgalom vagy az Antifa formájában jelenik meg újra – mindkettő az európai zsidó-keresztény alapok ellensége. Ma a demokrácia új kihívásokkal szembesül, mivel alapvető hagyományaink állnak támadás alatt. A nagykövet beszédét Krasznahorkai László idézetével zárta, aki a magyar történelem célját a közjó elérében látta anélkül, hogy másoknak ártana. Az 1956-os örökséget a szabadság, a szolidaritás és az emberi méltóság törekvésének tekintette.

Jakub Moroz (lengyel színházi kritikus és műsorvezető) kijelentette, hogy az 1956-os hősi felkelés megemlékezése fontos ellenállási cselekmény volt a kommunizmussal szemben. Ez az emlék még mindig fontos a lengyelek számára. De mi a helyzet a lengyel–magyar szolidaritással? A szovjet kommunizmus bukása véglegesen elhozta-e azokat az értékeket, amelyekért a magyarok harcoltak? Moroz úgy véli, hogy itt az ideje, hogy újra áttekintsük a történelmet, és a mai kontextusban vizsgáljuk meg, amikor már inkább ideológiai honfoglalás zajlik. A történelmi válságokban a hagyományok és a közösséghez tartozás mentette meg a magyarokat. Ma a radikális társadalmi gyökérzetvesztés a fogyasztói túlkapásokban és a multikulturalizmusban nyilvánul meg, amelyek megfosztották az embereket eredeti identitásuktól. „Ne szűnjetek meg emlékezni a múltra!” – hangsúlyozta Moroz. Az európai közösség egy utópisztikus elképzelés. A migráció miatt a „haza” fogalma eltűnik. A gyűlöletbeszéd megjelölése a cenzúra fegyverévé vált. Az 1956-os hősi ellenállás emléke megerősíti elszántságunkat, hogy ellenálljunk a jelenlegi ideológiai terjeszkedésnek.

Frank Füredi (az MCC Brüsszel főigazgatója) dilemma elé állította a közönséget: gyászolnunk vagy ünnepelni kellene október 23-át? Válasza szerint ez a nap arról szól, hogy a magyarok saját kezükbe vették sorsuk irányítását. Emlékeztetett arra, hogy milyen volt 1956 novemberét megélni kilencéves fiúként: felidézte az emberek arcán látható mosolyt és a szolidaritás gesztusait és az eredményt is: magyar forradalom 12 napja atomjaira szedte az addig fennálló állapotot. Füredi szerint a magyar nemzeti felkelés emléke felemelő, és a 20. század egyik egyedülálló pillanata. Hannah Arendtet idézte, aki szintén úgy vélte, hogy az a 12 nap hihetetlenül jelentős történelmi örökséget hagyott maga után. Nikita Hruscsov, akkori vélekedésére refelektálva, aki szerint, ha tíz magyar írót lelőttek volna a felkelés előtt, az nem történt volna meg, Füredi kifejtette: a Kommunista Párt vezére félreértette ennek a történelmi eseménynek az egyedülálló lényegét, hiszen nem csak a művelt társadalmi réteg, hanem a hétköznapi emberek is átvették az irányítást az életük felett. Az MCC Brüsszel vezetője hangsúlyozta, hogy 1956 üzenete ma éppen ugyanolyan fontos. Akkor a magyarokat kényszerítették, hogy vallják magukat fasisztának; Nagy Imre, a megbuktatott miniszterelnök ezt megtagadta: lelőtték. Ma az Antifa azzal vádolja az MCC Brüsszelt, hogy fasiszta – egy orwelli totalitarizmus terjed. Füredi beszédét azzal zárta, hogy elmesélte családja utolsó pillanatait 1956-ban, mielőtt emigráltak: apja a határon elővette a pálinkát, visszanézett és azt mondta: „Visszajövünk!”. „Ez megmutatja, hogy nincs reménytelen helyzet – a magyarok határozottan visszajöttek!” – zárta máig ható emlékeit Füredi.