Újabb sikeres Nemzetközi kapcsolatok szakirányos workshopot tudhatunk magunk mögött az MCC-ben.
"Újabb sikeres Nemzetközi kapcsolatok szakirányos workshopot tudhatunk magunk mögött az MCC-ben. Ezúttal a hibrid háború és az V. generációs hadviselés témáját jártuk körül meghívott vendégeinkkel, szakirányunk alumnája, Surjányi Fanni moderálása mellett. Vendégünk volt Rajnai Zoltán, az Óbudai Egyetem professzora, egyben Magyarország kiberkoordinátora, akinek a szakterülete a katonai kommunikációs rendszerek biztonsága; kritikus infrastruktúrák védelme, illetve a vezetési és irányítási rendszerek kialakítása és biztonsága. Partnere a beszélgetésben Rácz András a Pázmány Péter Katolikus egyetem tanára volt, akinek kutatási területe a poszt-szovjet térség államainak kül-, biztonság- és védelempolitikája, valamint a magyar kül- és biztonságpolitika.
A bemutatkozások után Rajnai Zoltán vázolta a komplett magyar kibervédelem intézményi rendszerét, beazonosítva az egyes intézmények rendeltetését, illetve értékelve a magyar kibervédelem potenciálját. Hozzászólásában törekedett annak érzékeltetésére, hogy a kérdésről korántsem lehet egytényezősen beszélni, hiszen a mai világban a kibertér kvázi mindennapi élettérré vált nemcsak lakossági, de államigazgatási szinten is. Védelmi lehetőségeink pont annyira múlnak az egyes felhasználók biztonsági törekvésein, mint az egyes intézményekén. Mindezek mellett a lakosság biztonsági igénye és tájékozottsága sem ér fel a valóságos fenyegetések méretéhez és számához. Biztató ugyanakkor, hogy mind intézményi rendszer, mind stratégia területén vannak törekvések az előrelépés felé, melyek nyilván csak akkor képviselnek értéket, ha nem rekednek meg jelenlegi szintjükön. Ehhez szükséges az átlagos felhasználó, az állami igazgatás részéről nem is beszélve, egy átfogó szemléletváltás, amely képes szembenézni a ténnyel, hogy korunkban a hibrid hadviselés igen is jelen van és jelentőségében nem alsóbbrendű mint a hagyományos hadviselés.
Rácz András szintén a jelenlegi helyzet veszélyeit, illetve a cselekvés fontosságát hangsúlyozta. A szakértő külön részt szentelt a beszélgetésben az orosz hibrid háborús teljesítmény kiértékelésének. Tézismondata: az orosz törekvések korántsem véletlenszerű, az európai ember számára felfoghatatlan dolgok, hanem nyilvánosan hozzáférhető és értelmezhető doktrínába illeszkedő stratégiai elemek, melyek valós világpolitikai hatásokat képesek kiváltani. Ahogy kifejtette, az oroszok sikerének oka nem az elképesztő innovációban keresendő, hanem abban, hogy egy adott célhoz képesek hatékonyan és fegyelmezetten hozzárendelni a megfelelő eszközöket. Az orosz csapásmérő potenciál nem egy állandó, lesajnálható apróság, hanem folyamatosan alkalmazkodó és a lehetőségeket szüntelen kereső organizmus. A teljes képet Rajnai professzor tételével együtt kapjuk meg. Azaz nem elég, hogy Moszkva komolyan veszi céljait és hajlandó áldozatokat hozni azok eléréséhez, szükség van, a NATO és EU tagok által nagyjából behatárolható, Nyugat bénultságára is. Hiszen az atlanti szövetségi rendszer minden tekintetben felülmúlja az orosz lehetőségeket, egy dolgot kivéve, a hozzáállást.
A szakértők szerint ma a Nyugat sebezhetősége nagyrészt abból fakad, hogy nem képes használni adottságait, továbbá, hogy legfőbb társadalomszervező elveit sem tudja kétséget kizáróan megvédeni. Rácz András többször is rámutatott, hogy a Nyugat képes lehet felnőni a fenyegetésekhez, anélkül is, hogy feladná legfőbb értékét, a szabadságot. Ám ehhez a szabadsághoz felelősségnek is társulnia kell. A nyugati civilizáció, így Magyarország sem számíthat arra, hogy a szabadsággal járó felelősséget más viselje helyette, ahhoz önmagának kell erőt gyűjtenie.
Magyarország tekintetében és európai viszonylatban sem tartanak ugyanakkor a szakértők fegyveres konfliktustól, már csak Oroszország reális képességeire tekintettel sem, de azt is hangsúlyozták, hogy az orosz akciók sikere belpolitikailag óriási érték a Kreml számára, így enyhülésre aligha számíthatunk. Konklúzióként megállapítható, hogy az V. generációs hadviselés szerepe egyre nő a modern hadviselésben, ezzel együtt a világ egy része még nem reagált kellő komolysággal a veszélyre, még ha az első lépéseket meg is tette. Az elkövetkezendő évtizedek egyik nagy kérdése, hogy ezeket a bizonyos első lépéseket követik-e majd újabbak?"
Bejan Ervin
