Az ismert neveléskutató, Dr. Uzsalyné Pécsi Rita sokat boncolgatja azt a kérdéskört, hogy az ember alapvetően társas lény, megvan a megfelelő „eszköztára” ahhoz, hogy segítse az egymáshoz való kapcsolódást. Ha ez nem sikerül, könnyen felerősíthetjük a különbségeket, egy tartós stresszhelyzetben eltávolodhatunk egymástól, sőt, még el is magányosodhatunk. Van ugyanakkor egy tudatalatti – bennünk élő -, ösztönös egymásra hangolódási képességünk. És itt merül fel az idegtudomány által tükörneuronoknak nevezett, még feltáratlan szerepű idegsejtek titokzatos működése. Mindenki magában hordozza a vágyat, az ösztönzést arra, hogy kapcsolódjon a másikhoz, diák a diákhoz, diák a pedagógushoz és pedagógus a diákhoz, mint nevelő, oktató, azonban ezt könnyedén elnyomjuk magunkban és másokban. Az előadó is azt tapasztalja, hogy nem tulajdonítunk ennek akkora jelentőséget, mint kellene. Szerencsére azonban az olyan alkalmak, mint például ez az előadás, segíthetnek rádöbbenteni bennünket, milyen jó gondolni mondjuk egy barátra, szülőre, tanítóra, mekkora erőforrást jelent, amikor egyetértünk valamiben és egy kicsit egymásra tudunk hangolódni.

Program:

16:30 - I. előadás

17:15 - szünet

17:30 - II. előadás

18:15 - kérdések megvitatása