A szülőket teszik felelőssé a társadalmi problémák széles skálájáért, de mivel őket elégtelennek tartják, nem tekintik képesnek a megoldások nyújtására. Ennek eredményeként a család mint intézmény egyre inkább megkérdőjeleződik, mint "elmaradott" és káros konstrukció. Következésképpen Európa-szerte eltűnnek azok az állami politikák, amelyek célja a családok megerősítése és támogatása. Azok a kormányok, amelyek makacsul ragaszkodnak a "családpolitikához" (például a nemi vagy lmbtq-politikák helyett), problémásnak minősülnek. Én azt fogom állítani, hogy a média hisztériájával ellentétben ezek a kormányok valójában azzal foglalkoznak, ami igazán fontos az embereknek – a családjukkal.

Napjainkban egyre inkább kétségbe vonják a szülők képességét arra, hogy szakértői vagy kormányzati iránymutatás nélkül neveljék gyermekeiket. Vajon mennyiben felelős a média a család mint intézmény megítélésének alakulásáért? Hogyan változnak az állami családtámogatási politikák Európában? Az előadás során ezekre a kérdésekre keresünk választ, és érvelünk amellett, hogy a családpolitikát előtérbe helyező kormányok valójában a társadalom alapvető értékeire koncentrálnak. Az előadáson a média szerepe és a családok jövője kerül a középpontba!

Előadók: Ashley Frawley, a Swansea Egyetem kriminológiai, szociológiai és szociálpolitikai docense

Helyszín: MCC szegedi képzési központ, 6722 Szeged, Tisza Lajos krt. 85-87.

Időpont: 2024. november 21. 17:00-18:30

A beszélgetés angol nyelven zajlik majd, melyhez szinkrontolmácsolást biztosítunk. A programváltozás jogát fenntartjuk.

Regisztráció

--------------------------------------------------------------

Increasingly, the ability of parents to raise their children without the guidance of government and "experts" has been cast into doubt. Media reports are awash with stories about social problems supposedly caused by parents and bookstores fill with publications on how to fix them.

Parents are seen as responsible for all range of social problems, but because they are so insufficient, they are not viewed as capable of providing solutions. This means that the family as an institution is increasingly cast into doubt as "backward" and damaging institution. As a consequence, state policies designed to strengthen and encourage the forging of families are disappearing across Europe. Those governments that stubbornly insist on having a "family policy" (instead of e.g., gender, lgbtq, etc) are seen as problematic. I will argue that contrary to media hysteria, they are in fact the only governments engaged in what really matters to people--their families.