1956 – az év, amely a mi családtörténetünkben is a szó szoros értelmében kiforgatta négy sarkából a világot. A magyarság világnemzetté válásának egyik fontos állomása az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő politikai emigrációs hullám. Míg a legtöbb magyar Nyugat-Európába vagy az Amerikai Egyesült Államokba menekült a megtorlások elől, maroknyian Afrika déli csücskéig jutottak el. Visszaút nem volt: ha valaki hazatér, azt kivégezték volna. Az 56-os menekültek egy része feleslegesnek érezte magyarsága megőrzését, így nem adta tovább anyanyelvét gyermekeinek. Az én nagyszüleim is 1956 után menekültek Dél-Afrikába, de ők úgy gondolták, azok után, hogy ők is nemzeti identitástudatot kaptak szüleiktől, azt kötelességük tovább adni. Így történhetett meg az, hogy bár Dél-Afrikában születtem, hatéves koromig csak magyarul beszéltem. 

 

Előadásomban bemutatom, az 1956-os forradalom és szabadságharc következményeként hogyan jutottak el őseim a Székelyföldről Dél-Afrikába, majd két nemzedékkel később hogyan tértem vissza a Kárpát-medencébe: ők oda menekültek a kommunista rendszer elől, én pedig vissza Magyarországra. Bemutatom továbbá, hogy miért fontos a magyarság megőrzése még akkor is, ha úgy tűnik, sosem térhetünk vissza őseink földjére.