Olvasási idő: 6 perc

Már lassan a tizedik éve, hogy évente több mint 20.000 magyar vándorol ki az országból szerte a világba, hogy külföldön élhessen. Bár a koronavírus járvány miatti bonyodalmak miatt egyre többen jönnek vissza, még mindig sokan vándorolnak ki az országból. Céljaik szerteágazóak, célországaik úgyszintén. Az egyik ilyen Írország, ahol jelenleg is több tízezer magyar él. De miért vándorolnak ki ezek a magyarok? Mik azok a rejtett motivációk, amelyek arra viszik őket, hogy elhagyják otthonukat, és egy új idegen országban folytassák életüket?

Sokan feltételezik, hogy az ok nagyon egyszerű, hiszen elég ránéznünk a fizetésekre, és máris láthatjuk a különbségeket. A legtöbb szakmában kint több mint kétszer, háromszor annyit lehet keresni, mint itthon. Így hát miért is maradna itthon a munkavállaló, ha egy rövid repülésre mérföldekkel többet tud keresni?

A válasz a kérdésre sajnos nem ilyen egyszerű. A kinti árak, főleg az albérletárak, illetve a közlekedés/autóbérlés, fenntartási költsége szintén kifejezetten magasabb, mint itthon, de az élelmiszer és egyéb alapvető megélhetési cikkek árai is termetesebbek az itthoniakéhoz hasonlítva. Az tény azonban, hogy a pénz, amit kint meg tudnak takarítani, félretenni, az több mint amire itthon lennének képesek. A kinti átlagkereset havonta €1,774.5, ami nem kevesebb, mint 695,485 magyar forintnak felel meg. Ehhez képest a magyar csak 200,000 forint. Sokak szerint viszont ez nem olyan mértékű, hogy megérje hosszú távon kint élni, csupán egy-két évre kimenni, dolgozni, majd utána hazaköltözni. Mégis, sokan, akik kimentek ilyen szándékkal kint maradtak, és az óta is ott élnek. Mi áll e mögött? Mi az a vonzerő, ami így tud hatni az emberekre, hogy kint maradjanak? Na és mi az oka, hogy pont Írországba költözzön az ember?

„Főleg az időjárás”, mondta Verdes Miklós, egy hosszú évek óta kint élő magyar viccesen. Írországban a heti hét napból négyben esik az eső, télen és nyáron, az átlag hőmérséklet 11 és 20 fok között ingadozik az évben. Nem egy ideális ország tengerparti nyaralásra, vagy olyan, aminek az éghajlatáról az életvidámság és a békés, teljes lét jut az ember eszébe. Mégis, sokan így, ilyen szavakkal meséltek róla.

„Egy élhetőbb, és jobb élet”. Ez az, ami megjelenik a legtöbb ember véleményében, mikor felmerül a kérdés, mi volt a kiköltözésük oka.

Sokan azok közül, akik most kint élnek már régen, több mint 10-15 éve mentek ki, mondván az akkori Magyarországi helyzethez képest, kint jelentősebben könnyebb volt megélni. Most már kicsit árnyaltabb a helyzet, nem egy könnyű menet megtenni azt, amit akkor lehetett.

„Szeretek enni. Legalábbis ha van rávaló.” – mondta Balogh Gábor, aki 13 évvel ezelőtt költözött ki Írországba dolgozni. Ez is arra utal mennyire könnyebb volt akkor külföldön érvényesülni, mint most.

Érdi Márk, aki szintén évek óta lakik kint, megjegyezte, „sehol sem könnyű (megélni), ha az ember nem akar tenni azért, hogy legyen valami az asztalon. Viszont ha be tudsz verni egy szöget a falba otthon csak a szomszéd vagy itt meg azt hiszik, hogy az égből szálltál le.”

Sokan érzik azt, hogy kint jobban megbecsülik a munkájukat, nem csupán csavarok a gépezetben, hanem érző emberek, és úgy is bánnak velük. Gyakran hallani, hogy az írek mennyire emberségesek, és befogadók, ez a dolgozni akaró bevándorlók bánásmódjában mindenképpen meglátszik.

Számosan hivatkoztak kalandvágyra és kíváncsiságra is kiköltözésük fő motiválójaként, hogy már megunták az otthoni létet, esetleg, ki akarták próbálni milyen külföldön, fejleszteni angoltudásuk. „Kalandvágyból költöztem ki, illetve meg akartam nézni az íreket közelebbről. Anyagilag számomra valamivel könnyebb, de nem nagyon sokkal.” mondta Egyed Anita, aki szintén hosszú időt töltött már kint. Ő és sokan hasonlóan, sokszor kint maradnak, nem a körülményekből fakadóan, hanem kényelemből és saját választásukból, mert annyira megszerették a kinti életet.

A jelen helyzetben, anyagilag valamivel könnyebb Írországban élni, de nem sokkal, mint Magyarországon. A kiköltözés fő okai így a kalandvágy illetve a pillanatnyi pénzügyi nehézségek, és a maradás inkább az írek attitűdje, bánásmódja és befogadása miatt van, nem pedig a politikai/pénzügyi helyzet miatt, bár van, ahol az is közrejátszik. Az a gondolat tehát, hogy kint sokkal jobban meg lehet élni, mint itthon nem egy alapvetés.

Kevesen meséltek negatív motiváltotokról, bár mikor igen, az itthoni politikai helyzet néhol előkerült, azonban koránt sem olyan gyakran, mint amennyire az írek becsületessége és élethez való hozzáállása.

Tanulás szempontjából is sokan választják Írországot szerte a világban, és most Nagy Britannia kilépésével az EU-ból, Írország még kedvezőbb cél lett szerte Európában külföldi tanulmányok folytatására. Rengeteg amerikai is jön tanulni oda, főleg olyanok, akik nem beszélnek második nyelvet, ugyanis ez egy remek „kapu” ország, az EU többi részébe való belelátásra.

Ezek a diákok, miután jobban megismerkedtek az országgal, és jó élményeket szereznek, néha visszajönnek dolgozni, szakmai gyakorlatot csinálni, megszeretik a helyi kultúrát és van, hogy „kint ragadnak”.

A kivándorlás, bár a Covid-járvány idején lelassult, most tovább folytatódhat és a háborútól való félelem illetve súlyosodó infláció erős nyomást gyakorol a kiköltözést fontolgató magyarok hozzáállásában.

írta: Kerényi Krisztián