Olvasási idő: 4 perc

Nagypál Szabolcs és Szőnyi László Gyula, az MCC oktatói és rádiós műsorvezetői játékok bevonásával, filmeken és különféle művészeti alkotásokon keresztül járták körül a közönség segítségével a témát a sérelemtől a neheztelésen és a felejtésen át eljutva a bosszú lehetséges okaiig.

Bár meghívott előadóink mindketten az MCC Jogi Iskolájának munkatársai, most nem jogi kérdésekről, hanem filmekről beszélgettek Miskolcon az érdeklődőkkel.

Szőnyi László Gyula az MCC különböző korosztályai számára számos filmes foglalkozást dolgozott már ki, amelyek megvalósításában személyesen vesz részt a Fiatal Tehetség Program és a Középiskolás Program keretein belül. Nagypál Szabolccsal – a Jogi Iskola valamint a Jog és Társadalom Műhely vezetőjével – a „Film és Társadalom” tárgyon keresztül igyekeznek a hallgatókat kreatív gondolkodásra és párbeszédre hívni. A két „filmimádó” 2019 nyarán kezdte el „Tekercs és Tekintet” című, filmekkel foglalkozó rádióműsorát, amely időközben több tízezres YouTube-csatornává nőtte ki magát.

A rendezvényen is számos ismert filmből hozott példával illusztrálták számunkra, hogyan jut el egy ember a csalódástól a haragon át a bosszúig. Igazán izgalmas és szórakoztató hangulatban telt az este, egy percig sem unatkoztunk. Mindjárt a rendezvény elején azzal leptek meg minket az előadóink, hogy egy kis játékra invitáltak. Számos kérdést tettek fel a haraggal és a bosszúval kapcsolatban: ki az, aki könnyen túl tud lépni, ha megbántják, és ki az, aki nem. Ki az, aki csak haragtartó és ki az, aki bosszúálló is? Ha haragszol valakire, azért tudnál-e érte imádkozni vagy sem? Bár ez csak egy játékos feladat volt, azért egy rövid önvizsgálatot is tartottunk, és elgondolkodtunk olyan kérdéseken, amik lehet, hogy eddig fel sem merültek bennünk.

Székünkben hátradőlve élveztük az előadás során a vicces filmjeleneteket, jóízűen kuncogtunk, amikor a szereplő a saját számítógépén vagy autóján állt bosszút, mert az éppen nem volt hajlandó megfelelően működni. Azt gondoltuk, jaj, persze, ez csak egy film, az élet nem ilyen, hiszen ki tudna talpra állni egy jól irányzott Bud Spencer-pofon után, majd egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy kicsit szorongva, elcsendesedve azon töprengünk, vajon mi is szétvernénk egy boltot a baseball-ütőnkkel, mint Michael Douglas az „Összeomlás”-ban, mert túl drágának tarjuk a dobozos kólát? Mi is ezt tennénk ebben a helyzetben? Mi is is el tudnánk jutni a bosszúig? Persze, azért együttéreztünk a főszereplővel és szurkoltunk neki, mert ő egy kicsit a mi igazunkért is harcol, hiszen kit ne idegesítettek volna még fel az életben úgy, hogy legszívesebben felpofozott volna valakit, vagy összetört volna egy egész boltberendezést, de hát, ugye, azért ilyet mégsem teszünk. Ő viszont ott a filmben megteszi, és úgy érezzük, főhősünk bosszúja jogos. De lehet-e egyáltalán jogos a bosszú?

Beszéltünk a bosszú színtereiről, a történelmi bosszúról vagy a vendettáról, de a „Rózsák háborúja” a válás gyötrelmes, de megmosolyogtató hétköznapi szituációiba is bepillantást nyújtott. (Aki nem látta korábban a filmet, az persze lélegzetvisszafojtva várta, hogy valóban pástétomot készített-e a feleség a férj kutyájából, és sokan megkönnyebbülve sóhajtottak fel, amikor a buksi megjelent a színen.)

A filmrészletek segítségével elemeztük, hogy milyen érzések vezethetnek el a bosszúig, és hogy milyen filmes eszközöket használnak az alkotók ezek ábrázolására. Jöttek a jobbnál jobb ötletek, sziporkáztak a kérdések, de az időnk véges volt, és bár az előadás után még folytatódtak a beszélgetések, a megbocsátásig még így sem jutottunk el. Megbeszéltük hát, hogy: „folytatás következik!”