Olvasási idő: 6 perc

A napokban volt a felsőoktatásba történő jelentkezés határideje, és néhány hete zajlottak le a középiskolai felvételik is – tehát igazán aktuális kérdésről beszélgettünk a Szülők Akadémiája rendezvényén: a továbbtanulás, a szülőkben felmerülő félelmek és kérdések, a menni vagy maradni dilemmája volt a téma a miskolci MCC-ben. Setényi János oktatáskutató, az MCC Tanuláskutató Intézetének vezetője próbált útmutatót és válaszokat adni a szülőknek egy izgalmas, interaktív és gondolatébresztő előadás keretében, melynek legfőbb üzenete az volt, hogy nyugodjanak meg a szülők, mert mindenre lesz idő gyermeküknek az életük során.

Elsősorban a középosztálybeli, a gyerek sorsával foglalkozó szülőkre jellemző egyfajta szorongás a továbbtanulással kapcsolatban – mondta az oktatáskutató. Kétféle út között ingadoznak a szülők: az egyik egy gyerekközpontú, alternatív, gyerekkímélő iskolatípust preferál, ami elsősorban a női lapokból és az internetről áradó irányzat, és szinte vallás-szerűen, szélsőségesen közelíti meg ezt a témát. A másik a poroszos rendszer, amelyben nem kímélik a gyereket, de rendre, fegyelemre szoktatják, tudással töltik meg a gyerek fejét, és felkészítik őket a továbbtanulásra, hogy könnyebben vegye az akadályokat, hiszen az érettségi és a felvételi is ebben a rendszerben zajlik. A középosztálybeli szülőknek fontos megtanulni a türelem képességét, de ez azért nehéz, mert nem ebben a rendszerben nőttek fel, és félnek attól, hogy mi lesz a gyermekükkel. Persze az is fontos, hogy mennyire ismerem a gyermekemet. A szakember szerint ezen a téren hiány van a szakirodalomból, önismereti tesztekből, foglakozásokból. Az MCC szerencsére sok mindenben segítséget nyújt ezen a téren is a gyerekeknek a különböző foglalkozásokon. Persze az iskolában is sok minden kiderül a gyerekről, de ott sokszor inkább a szorongás jelenik meg: a feleléstől, dolgozatoktól való félelem, és gyakran a lazább programokon, például táborokban, rendezvényeken derül ki, hogy egy-egy gyereknek milyen rejtett tehetsége van valamiben.

Setényi János szerint továbbtanulás szempontjából két típust különböztethetünk meg: az egyik, aki meg akar élni, aki a későbbi fizetést tartja a legfontosabb tényezőnek, és azt keresi, hogy a meglévő rendszerbe hova illeszkedik be. A másik típus pedig azt kutatja, hogy mivé formálhatja magát és a környezetét, aki szétnéz a világban, és alakítani szeretné az életét, úgy, ahogy neki tetszik. A kérdés tehát: beilleszkedni vagy saját helyet teremteni a világban? Borsod-Abaúj-Zemplén megyében az első típus a gyakoribb, és ez a szegénység kultúrájából is adódik, hiszen a felnőtt lakosság nagy része traumatikus emlékekkel rendelkezik a múltból.

Az oktatáskutató szerint három szempontot tartanak szem előtt általában a szülők a gyerek továbbtanulásánál: az első a szív hangja, azaz, hogy mit szeretne csinálni a gyerek, a másik a státusz, hogy mi legyen belőle, a harmadik a pénz, hogy jól keressen majd. Ezt a hármat együtt kell kezelni, mert ha csak az egyik szempont érvényesül, nem lesz sikeres vagy boldog a gyermekünk az életben.

Nagyon sokat számítanak a családi, szülői mintázatok is, amik generációkon keresztül öröklődnek. A tapasztalatok szerint azok a családok a sikeresek, ahol rend és stabilitás van, ismétlődő szokásokkal. A családban tanulja meg a gyerek például az örömvisszatartást is, amikor megtapasztalja, hogy nem kapunk meg mindent azonnal, valamire várni kell, és tenni érte, hogy később majd élvezzem a gyümölcsét. A család támogatása is döntő lehet a továbbtanulásnál, és a gyerekkel szembeni elvárások, amik a szegény családoknál általában alacsonyabb szintűek.

A kutató kitért Borsod-Abaúj-Zemplén megye helyzetére is. Mint mondta, az elmúlt 10 évben a statisztika azt mutatta, hogy a megye gazdasági téren felzárkózott, ami nagy előrelépést jelent az elmúlt harminc évet nézve. De azért vannak még olyan települések, ahol ez a fejlődés nem történt meg, maradtak még „sötét lyukak”. A következő 10 évben az aprófalvakat is fel kell zárkóztatni, de itt államigazgatási, ipartelepítési, központilag irányított dolgok nem segítenek. Ide innovátorok, településfejlesztők, helyi emberek kellenek, akik kreatívak, tenni akarnak, és élvezik is, amit csinálnak. Ha ez nem valósul meg, akkor egy kettős világ szilárdul meg – mondja az oktatáskutató –, egyrészt egy jól menő, európai élet a nagyvárosokban és egyes településeken, másrészt lesznek olyan kistelepülések, ahol tovább halmozódnak a problémák.

A megye kulcskérdése, hogy lesz-e elég ilyen ember, aki itt él, jól keres, nehéz dolgot csinál, de szereti azt, és valóban tenni akar. Ehhez kapcsolódóan – az előadás címében is megjelenő – menni és/vagy maradni kérdésével kapcsolatban pedig azt tanácsolja a szülőknek a szakember, hogy jó, ha mennek és világot látnak a fiatalok, de nem feltétlenül kell végleg elmenni. Ha külföldi egyetemet választ a gyerek a továbbtanulásnál, akkor nagyobb a valószínűsége, hogy nem jön haza, de ha Erasmussal megy külföldi egyetemre egy vagy két félévre, akkor hazajön. Fontos viszont – mondja az oktatáskutató –, hogy a hazatérő vagy itthon maradó képzett és ambíciózus embereknek fel tudunk-e ajánlani lehetőségeket. A következő tíz évben többek között ez lesz a feladata Borsod-Abaúj-Zemplén megyének is, hogy itt tartsa a jól képzett fiatalokat, akik kreativitásukat és tudásukat kamatoztatva tenni akarnak lakóhelyük fejlődéséért és a közösségért.