Olvasási idő: 8 perc
1973. január 22-én a washingtoni Legfelsőbb Bíróság egy több évtizedes vitában hozott véglegesnek szánt állásfoglalást. Az abortusz tiltására és engedélyezésére vonatkozó jogalkotói törekvések az 1960-as évek „szexuális forradalmától” lángoló Amerikájában minden esetben nagy port kavartak. Az évtized végére felnővő baby boomer generáció egyre hangosabban magáénak követelte a jogot a saját szexuális szabadsága fölött, melynek szimbolikus kérdése volt a művi terhességmegszakítás engedélyezése iránt folytatott küzdelem.
Az 1973-as Roe v. Wade-ügyben hozott döntés egy olyan mérföldkőnek számító ítélet volt, amely az elmúlt közel ötven évben nők millióinak adta meg a lehetőséget, hogy rendelkezzenek saját életük fölött. A Legfelsőbb Bíróság ítéletében kimondta, hogy egy amerikai állam sem tilthatja meg teljes mértékben az abortuszt, ezzel megteremtve a nő saját teste feletti rendelkezési jogának alkotmányos védelmét. A 2022. májusában kiszivárgott legfelsőbb bírósági döntés-tervezet szerint a Trump elnöksége alatt jelentősen konzervatív többségűvé vált bírói testület véglegesen át kívánja formálni ezt a közel fél évszázados, meggyökeresedett bírói gyakorlatot. A tervezet nyilvánosságra kerülésének napján, 2022. május 2-án országszerte tüntetések kezdődtek az Egyesült Államokban, melyeken több ezer ember kívánta felhívni a Bíróság figyelmét a döntés következményeire. De miről is szólt a Roe v. Wade-ügy és milyen utóélete volt az elmúlt 49 év folyamán?
1970-ben egy texasi nő keresetet nyújtott be a Dallas megyei kerületi ügyész, egy bizonyos Henry Wade ellen, melyben e korszakban is nagyon szigorúnak vélt abortuszszabályozást kívánta bíróság előtt megkérdőjelezni. Érdekes eleme az amerikai közjognak, hogy az Alkotmány értelmezésére irányuló ügyek alperesei mindig az ügyészek, szemben a magyar alkotmányjogi panasszal. Keresetében – az álnéven megjelenített – Roe a texasi törvények alkotmányellenességének megállapítását kérte azon az alapon, hogy a szabályozás sérti a személyes szabadsághoz és a tisztességes eljáráshoz való jogát, melyet az első, a negyedik, az ötödik, a kilencedik, és a Bíróság érvelésében legfontosabbnak tekinthető tizennegyedik alkotmánykiegészítés véd. A testület elé kerülő ügy tárgyalásakor hamar egyértelművé vált, hogy az ítélet nem pusztán csak az adott jogvitát lesz hivatott eldönteni, hanem a művi terhességmegszakítás alkotmányos alapjainak kialakítására is lehetőséget nyújt.
A Bíróság miután a keresetlevél befogadása mellett döntött, meghozta a huszadik század második felének jogfejlesztő munkája szempontjából talán legfontosabb ítéletét. Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága 1973-ban kimondta, hogy az abortuszt tiltó texasi törvény sérti a nőknek a tizennegyedik alkotmánykiegészítés által biztosított magánélethez való jogait, amely részét képezi a már akkor is évszázadosnak tekintett tisztességes eljáráshoz való jog klauzulájának. Mindezt a Bíróság úgy hozta meg, hogy érvelésében kitért a nő egészségét védő kormányzati szándék, valamint „az emberi élet ígéretének” védelmére irányuló rendelkezések jogosságára, kiemelve, hogy ezek a legitim célok sem vonhatják meg a nők jogát a saját magánéletük feletti döntéstől.
Ahhoz, hogy megértsük a Bíróság érvelését, érdemes megismernünk a tizennegyedik alkotmánykiegészítést és meghozatalának körülményeit. Az említett kiegészítés legfontosabb része a következő. „Egyetlen állam sem hozhat vagy alkalmazhat olyan törvényt, mely csorbítja az Egyesült Államok polgárait megillető előjogokat vagy mentességeket; egyetlen állam sem foszthat meg valakit életétől, szabadságától vagy tulajdonától megfelelő törvényes eljárás nélkül; és egyetlen állam sem tagadhatja meg a törvények nyújtotta egyenlő jogvédelmet a joghatósága alatt élőktől.” Ez az 1868-ban elfogadott szöveg az elmúlt másfél évszázad folyamán emberek millióinak adott reményt ahhoz, hogy egyszer ők is a többségi társadalmat megillető jogok birtokosai lehessenek.
A legtöbbet idézett rész, a tisztességes eljáráshoz és az egyenlő jogvédelemhez való jog rögzítése valóban áttörést jelentett a 19. században. Az 1868-as évek végére ugyan az Unió győzelmével véget ért a valaha volt legtöbb életet követelő amerikai háború, az országban továbbra is számos kérdésben megosztottság uralkodott. Az északi államok győzelme ugyan magával hozta a rabszolgaság eltörlését és több százezer fekete rabszolga felszabadítását, a fehér polgárokat megillető jogok összessége azonban még sokáig elérhetetlennek tűnt számukra. Ebben a társadalmi-politikai környezetben szentesítette a Kongresszus az addigi legliberálisabbnak mondható alkotmánykiegészítését, mellyel megtette az első lépést több millió fekete amerikai jogegyenlősége felé. Az alkotmánykiegészítés ezt követően kiemelkedő szerepet játszott az amerikai jogfejlődésben.
A módosítás fontosságát mutatja, hogy a Legfelsőbb Bíróság később számos mérföldkőnek számító ítéletében erre a pár sorra alapozta érvelését. A törvények nyújtotta egyenlő védelmet, mint általános, az élet minden területére kiterjedő elvet alkalmazva érte el célját Martin Luther King polgárjogi mozgalma, mely a színesbőrű amerikaiak számára biztosított kiutat az addig uralkodó „separate but (in)equal” rendszerből, amelyet a Plessy v. Ferguson ügyben alkotott legfelsőbb bírósági teszt vezetett be. Ugyanezen érvelés mentén került sor a kínai bevándorlókat és az amerikai őslakosokat súlytó rendelkezések alkotmányellenességének kimondására is. A törvényes eljárás követelménye teremtette meg a Bíróság érvelésében a magánszféra védelméhez fűződő jog alkotmányos alapjait, amikor mindezeket egy 1965-ös ítéletében leszögezte. Ezen kívül számos más csoport, mint nők, vallási kisebbségek, LMBTQ+ közösségek, bevándorlók számára teremtett a Bíróság megfelelő jogalapot a tizennegyedik alkotmánykiegészítés értelmezésével ahhoz, hogy később jogaikat sikeresen érvényesítsék az élet minden területén.
A Roe v. Wade ítéletében a Bíróság ugyan liberális, de egyáltalán nem elfogult érvelést követett. A döntés kitér arra, hogy a terhesség első trimeszterében, a magzati fejlődés korai szakaszában a várandós nő és orvosa rendelkezik a döntés kizárólagos jogával. A második trimesztertől kezdve ez a jog folyamatosan szűkül, megteremtve az egyes tagállamok számára a beavatkozás lehetőségét ésszerű esetekben. A terhesség legutolsó szakaszában, amikor a magzat fejlődése az „életképesség” szintjét eléri, az egyes államok korlátozhatják vagy tilthatják a művi terhességmegszakítást, de figyelemmel kell lenniük az anya egészségének védelmére a szabályok kialakításakor. Ezzel az amerikai Legfelsőbb Bíróság egy olyan egyensúlyt alakított ki az anya magánélethez fűződő joga és a magzat élethez fűződő joga között, amely még ma sem tekinthető elavultnak.
A május elején napvilágot látott tervezet több ponton meg kívánja dönteni a Bíróság 1973-as ítéletében kialakított rendszert. Véleményem szerint azzal, ha a legális művi terhességmegszakítás fél évszázada létező alkotmányos garanciáit megszüntetjük, egy olyan vitát indítunk el újra, amelyben egy már időtálló és az idők próbáját kiálló kompromisszum született, mely a világ számos más országának jogfejlődését is – köztük Magyarországét, és a jelenlegi magyar magzatvédelmi szabályozásét is – jelentősen és meghatározóan befolyásolta. A kiszivárgott határozattervezet számos más kérdést is felvet, többek között azt is, hogy a hasonlóan kiterjesztő értelmezésen alapuló ítéletek meddig fogják megállni helyüket az új bírói testület szemében.
- írta: Andrikó Imre
