Olvasási idő: 2 perc
A történelemtanulás frontvonalai címmel rendezett kerekasztalbeszélgetést az Mathias Corvinus Collegium debreceni képviselete, Dr. Forisek Péter, a Debreceni Egyetem Pedagógusképző Központjának főigazgatója és Fodor Richárd az MCC Tanuláskutató Intézetének kutatója részvételével. Miért, mit és hogyan tanítsunk?
Azaz mi a történelemtanítás célja, milyen tartalmi fókuszokkal és mely módszerekkel lehet eredményes a történelemtanítás a 21. században, a mesterséges intelligencia és az internet korában, melyben a tárgyi tudás értéke és ezzel együtt a történelem „hasznossága” is erősen megkérdőjeleződött.
Dr. Forisek Péter rámutatott, hogy a történelemtanítás tartalma, módszerei és céljai is folyamatos változásban vannak, az egyes korok társadalmi-politikai viszonyai nagyban meghatározzák azokat. A kommunista diktatúra éveiben például a cél az ideológiai indoktrináció volt, amit az osztályharc történelemformáló szerepének hangsúlyozásával értek el, ma viszont a forrásalapú történelemoktatás és a multiperspektivikus szemlélet az önálló gondolkodásra és kritikai érzékre nevel.
Fodor Richárd az MCC Tanuláskutató Intézete ázsiai és európai országok tanterveit vizsgáló kutatásának eredményeire is hivatkozva bemutatta, hogy nem csak időben, de térben is nagy eltérések mutatkoznak. A történelemtanítás erősen kultúrafüggő, még Európán belül is több hagyomány különíthető el, így az angolszász országok történelemtanítása nagyban eltér a német (porosz)-francia modelltől. Míg előbbiek csak kevés témát illetve korszakot vizsgálnak mélyfúrás-szerű alapossággal, utóbbiak kronologikus rendben, a teljesség igényével nyújtanak átfogó ismereteket.
A beszélgetést komoly érdeklődés kísérte, amit a közönségkérdések nagy száma is mutatott.
