Reading time: 5 minutes

Iskolatörténet. Oktatási rendszerek. Szorongás és függőség. Elégedettnek lenni. Elégedetlennek lenni. Mi közös bennük?

"Iskolatörténet. Oktatási rendszerek. Szorongás és függőség. Elégedettnek lenni. Elégedetlennek lenni. Mi a közös bennük és hogyan képezik részét a diákok mindennapjainknak? Picit rövidebben: a legutóbbi e-KáPé-szombaton feldolgozott témák.

Hogyan alakult az elmúlt évszázadokban az iskola, mint intézmény? Mennyiben különböznek más kultúrák és országok rendszerei? Hogy vívták ki a nők a tanulás jogát és hogy harcolnak a világ számos más területén mind a mai napig, hogy oktatásban részesülhessenek? Létezik-e olyasmi, hogy egy diáknak kiskorától kezdve saját tantervet állítanak össze? Hogy tanár, szülő és diák kooperálnak a gyerek jövőjéről, tanításáról? Ilyen és hasonló kérdésekre kaptunk választ az Eötvös Loránd Tudományegyetem Neveléstudományi Intézetének egyetemi tanársegédje, Salát Magdolna előadásán. Erdélyi diákként néha megdöbbentő volt hallani egy-egy kérdésre a választ, de ezek segítségével tudatosult bennünk, hogy az, hogy mi ingyenes, állami vagy esetleg magán oktatásban részesülhetünk egy hatalmas előny a világ számos országaihoz képest. De vajon milyen a jó iskola? Kapásból talán úgy tűnhet, könnyű a válasz, de hamar megütköztünk, amikor a délutáni műhelymunka során ránk hárult a feladat, hogy kisebb csoportokban megalapítsuk a lehető legjobb iskolát. Mi az, amit először mérlegelnünk kell egy ilyen feladatnál? Mi legyen a vezérvonal, amin elindulhatunk? Hogyan adhatunk építő jellegű visszajelzést, értékelést? Vajon mi is a legjobb a diáknak? Ezen kérdések mentén próbált minden csapat egy olyan oktatási intézményt megálmodni, amely összeegyezteti a diák egyéniségének a fejlődését, azokkal az alapokkal, amelyek szerves részei a mindennapi életnek gyakorlati és elméleti szempontból is. 

A második része a napnak már nem az iskolára, mint intézményre hanem, mint közösségre, a diákok közösségi terére összpontosított. Mennyire függünk a telefonoktól, számítógépektől, tévéktől? Hogyan befolyásolhatják ezek a kütyük a kapcsolatainkat? Hogyan bújunk el különböző eszközök mögé a való világ elől menekülve? Meddig fajulhatnak a függőségeink? Hogy kezeljük a szorongást? Ki lehet e mászni belőlük? Ha igen, akkor hogyan?

Kinek az előadásán halhatnánk hitelesebb válaszokat és magyarázatokat, mint aki maga is saját függőségének rabja volt a múltban. Kalóz János pszichológust és addiktológust is négy évig fogva tartotta a kábítószer, épp ezért, miután leszokott, úgy döntött, másoknak fog segíteni. Nyers, őszinte, és humoros előadásával egy valódi és emberközeli beszélgetés alakult ki köztünk, mint diákok és közte, mint előadó. Olyan dolgokat sorakoztatott fel, amiket nem feltétlenül ismerhetünk fel magunkban, mégis kimondva nyers igazságot kaptunk. Például, hogy hogyan is hagyunk ki egy csomó mindent az életben, csak mert a fejünkben számos tényezőt alkotunk meg, amiért szoronghatunk….Ez az egyszerű igazság adta mindennek a valóság ízét és a felismerést, hogy az ember illúziókból épít maga köré falakat a kevésbé sérülékenység miatt.

A napot János Rékával, a BBTE Pszichológia és Neveléstudományok karának adjunktusával zártuk. Workshopjának keretén belül szemléletes gyakorlatokkal, vitatémákkal találtuk szemben magunkat, feldolgozva, hogy mi is az, amiért elégedetlenek vagyunk akár magánéletünkben, akár az iskolai feladataink során. Továbbá, hogy melyek a halogatás miértjei, hátrányai és hogyan törekszünk a tökéletességre, miközben elveszítjük valódi ötleteinket, amely lássuk be nagy hátulütőkkel járhatnak.

Hogy mit fogsz bepótolni következő alkalommal az e-KáPé szombaton? Tartalmas és izgalmas képzéseket, egy önfeledt KáPénteket, felszabadult, vidám hangulatot, nagyszerű társaságot és egy remek pizzát!"

Márton Dorka
Bolyai Farkas Elméleti Líceum, Marosvásárhely