Reading time: 3 minutes

Az orosz-ukrán háború következtében tovább fokozódó energiaválság következményei beláthatatlanok, így a korábban az Európai Unió zászlóshajójának tekintett zöldpolitika egyre inkább háttérbe szorul. A kérdés ma már nem az, hogy tiszta, zöld energia lesz-e, hanem hogy lesz-e egyáltalán energia. A Mathias Corvinus Collegium pécsi központjának szerda esti eseményén különösen aktuális témáról, az európai energiaellátás biztonságáról és az előttünk álló kihívásokról tartott előadást Litkei Máté, az MCC Klímapolitikai Intézetének igazgatója.

Az Európai Bizottság 2021 nyarán európai zöld megállapodás (European Green Deal) néven ismert javaslatcsomagot fogadott el annak érdekében, hogy Európa – világelsőként – klímasemleges kontinenssé váljon. A 27 uniós tagállam elkötelezte magát amellett, hogy az Európai Unió éghajlat-, energia-, közlekedés- és adópolitikája révén 2030-ra legalább 55%-kal csökkenteni tudja a nettó üvegházhatású gázok kibocsátását az 1990-es szinthez képest. Az Unió által megfogalmazott célok következtében gyengülő piac és a koronavírus-járvány mentén kialakuló drasztikusan csökkent kereslet azt eredményezte, hogy az energiaszolgáltatók nem termeltek annyi energiát, mint korábban. Minden piaci szereplő arra számított, hogy a visszaállás fokozatos lesz, azonban nem így történt, ami hirtelen megugró kereslethez, ezáltal energiahiányhoz vezetett. Oroszország a korábban lekötött hosszútávú szerződéseken túl nem volt hajlandó gázt eladni, ezért Ausztria, Németország sem tudta időben feltölteni gáztározóit, amely a világpiaci ár azonnali emelkedéséhez vezetett.

Az Európai Unió tagországainak orosz gáztól való függetlenedése, mint cél, az európai zöld megállapodás elfogadásakor logikus lépésnek tűnt. Felmerül azonban a kérdés, hogy melyek azok a zöld energiahordozók, amelyek biztosítani tudják a tagországok energiaellátását, ráadásul ilyen rövid határidőn belül.

Ha az Európai Unió bevezeti az Oroszországgal szembeni gázellátásra vonatkozó szankciókat, számos tagország energiaellátása kritikussá válik. Az EU Egyesült Államokkal kötött – egyébként az előállítását és szállítását tekintve cseppet sem fenntartható – cseppfolyósított földgáz szerződésben foglalt mennyiség a tagországok energiafogyasztásának mindössze egy harmadát fedezi. A nap- és szélenergiát hasznosító erőművek kitettsége nagyon függ az adott ország éghajlatától, fekvésétől, valamint az aktuális időjárástól és az energia megőrzése sem biztosított. „Abban az esetben, ha az orosz-ukrán konfliktus tovább folytatódik és az Európai Unió szankcióinak köszönhetően az orosz gázellátás akadályokba ütközik, beláthatatlan következményekre kell számítanunk. Ha az energiapiac nem változik a közeljövőben, Londonban például arra számítanak, hogy az Egyesült Királyságban élő emberek 40%-át fogja érinteni az energiaszegénység, amely azt jelenti, hogy dönteniük kell télen: élelmiszerre vagy rezsire költik a pénzüket. Magyarországon ebből a szempontból szerencsés helyzetben vagyunk; a rezsicsökkentésnek és a benzinárstopnak köszönhetően a lakossági terheket egyelőre nem növeli jelentős mértékben az energiaválság.” – mondta el Litkei Máté az MCC Klímapolitikai Intézetének szakértője.