Reading time: 5 minutes

Bőrönd, hátizsák, hol a busz, itt a busz, mi megyünk, ti mentek, hol szállunk le, ott szállunk le, hoppá, nem szálltunk le, merre menjünk, erre menjünk....

"Bőrönd, hátizsák, hol a busz, itt a busz, mi megyünk, ti mentek, hol szállunk le, ott szállunk le, hoppá, nem szálltunk le, merre menjünk, erre menjünk....Hogy is kezdődhetne egy élménydús, ismerkedős hétvége, ha nem így?

Gólyatáborozós csapatunk késve, de sikeresen szállta meg a tordatúri Római-Katolikus Plébánia vendégházát. A landolást követően mindenki bevonult szobájába, és az este többi részét csendben, az élet értelmén elmélkedve töltötte....ja, nem, ez egy másik történet. Csapatunk a szállásra megérkezve birtokba vette a közösségi házat. Miután megtudtuk, hogy kinek hány háziállata volt, hogy ki szeret beszélni magáról és ki nem, hogy ki mennyire éhes és kinek mennyire rosszak a viccei, na meg hogy a „szakács” szó mindenre asszociál, igazi MCC-s hagyományként megtanultuk az idei gólyatábor táncát. Ezután 3 csapatra oszlottunk és még aznap este összemértük tudásukat a zene és activity kapcsolatának köszönhetően, persze csak miután már hasunkban volt a vacsora, hogy legyen miből erőt nyerjünk.
Az este további részében az informális ismerkedésé volt a főszerep: kis csapatunk tagjai kiemelkedő zenei aláfestés alatt ismerkedhettek tovább. Volt aki társasjátékozott, volt aki beszélgetett, de a legnagyobb buli mégiscsak a táncparketten volt.

Kreativitás; dolgozó neuronok; Madách; Sydney; musical; talk-show; horror; finom ebéd; nem táncolsz jobban, mint én; tordatúri hasadék...Második nap is összerázódtunk.

A gólyatábor második napjának reggelén a szakácsnénik kávéjának hála 13 csillogó szempár várta, hogy elkezdhessen dolgozni a már pontokra menő csapathimnuszon, a címeren és a csapatoknak kiosztott téma bemutatásán, amit a DRAMA-TIME-on kellett előadni. 

Az Vízikecskék csapata egy Joker-musicalt mutatott be, a Szak-ácsok egy Csernobil-talk-show-val szórakoztatta a közönséget, míg a Mys-tikk csapat Micimackó horror storyval ijesztett ránk. Ezeket a maximum 10 perces előadásokat a szakirányvezetőkből álló zsűri értékelte, majd a végső összecsapás egy négy állomásból álló sorversenyből állt. Volt olyan állomás, ahol a kreativitásunkat vagy az eszünket kellett használnunk de olyan is, ahol a csapat ügyessége döntötte el a pontszámok mennyiségét. Az egész napos felkészülés és főként az előadások „fáradalmait”, hogy kipihenjük, a napot egy túrázással koronáztuk meg, ugyanis meglátogattuk a tordatúri hasadékot. A naplementében pompázó sziklák és a séta a friss levegőn mindannyiunknak új erőt adott, így nem is volt kérdés, hogy visszatérve a táborba folytatódik a csapatépítés, a nagy nevetések és hosszú történetek de főleg a szórakozás ideje.

Bőröndök, hátizsák, búcsúzkodás, kedves üzenetek, krokodilkönnyek (na jó, azért nem), tánc, csoportkép, jön a busz, mégse jön, nem férünk fel, jó ez így...

Gólyatáborozós csapatunk harmadnap azzal a szomorú tudattal ébredt, hogy pár óra múlva haza kell menni, eljött tehát a búcsúzkodás ideje. Így hát mindenki tollat ragadott, és kedves üzenetekkel, a tábor alatt átélt élmények papírra vetésével vidította fel társait egy örök emléket adva át nekik. 

A búcsúzkodós üzenetek után már csak az eredményhirdetés maradt hátra, melyet már mindenki nagy izgalommal várt. Az egész hétvégén át tartó csapatversenyeket a Szak-ácsok csapata nyerte, de mindenki részesült valami jutalomban (és ez alatt nem csak a tapasztalatot értem). Ezután jött a kimaradhatatlan fotózkodás: szelfik, csoportkép MCC-s szatyorral, csoportkét MCC-s szatyor nélkül, még több szelfi, vicces kép, elmosódott kép...végül pedig az indulás pillanata. 

A buszmegállóba kiérve azzal szembesültünk, hogy egy busz sem akar hazavinni minket, ezért bánatunkban addig jártuk a gólyatábor táncát, ameddig sikerült az utolsó táborozónak is buszra kerülnie vissza Kolozsvár fele.

És, hogy mit lehetne összességében mondani a hétvégéről? 

Csoportból csapat, fáradtság, rossz viccek, hatalmas kártyapartik, hangos nevetések, örök emlékek és végül de nem utolsó sorban egy szuper csapat!"

Hajdu Helén Adrienn, MCC KEP Junior
BBTE, Bölcsészettudományok Kar, Magyar-angol szak