Reading time: 4 minutes

„A célom, hogy a hazai jobboldali-konzervatív gondolkodás legjelentősebb fórumát építsem fel” – mondja Botos Máté az MCC könyvkiadójával kapcsolatos terveiről lapunknak. A Pázmány docensét, a bölcsészkar korábbi dékánját a konzervatívok és progresszívek kultúrharcáról, a kormány és az értelmiség viszonyáról és a tudománypolitikai konfliktusokról is kérdeztük. Nagyinterjúnk!

Botos Máté, a PPKE docense és korábbi bölcsészkari dékánja a Mathias Corvinus Collegium könyvkiadójának vezetője lett. Ennek kapcsán beszélgettünk vele arról, hogy

  • mik a tervei az MCC kiadójával;
  • mit gondol a konzervatív és progresszív erők hazai és nemzetközi konfliktusairól;
  • mi a véleménye a tudománypolitikáról;
  • a magyar értelmiség és a kormány viszonyairól;
  • és az értelmiség mai helyzetéről és dilemmáiról.

Csatlakozott a Mathias Corvinus Collegium csapatához. Mit csinál az MCC-ben?

Szeptemberben kaptam egy felkérést arra, hogy építsem fel a Mathias Corvinus Collegium kiadóját, és az a célom, hogy ez egy éven belül a hazai könyvkiadás egyik meghatározó intézménye legyen, két év alatt pedig a hazai jobboldali-konzervatív gondolkodás legjelentősebb közéleti és tudományos fóruma épüljön fel. Egy konzervatív szellemi műhely szándékával létrehozott kiadó négy alapvető feladatot kell ellásson: egyfelől fel kell dolgoznia az elmúlt évtizedek lemaradását; másrészt meg kell ismertesse magyar nyelven a jelenkor legfontosabb konzervatív-jobboldali munkáit; harmadszor és negyedszer pedig segítséget kell nyújtson a hazai tudományos eredmények hazai, illetve idegen nyelvű megismertetéséhez.

Mit fordíttatna magyarra, ami sürgős lenne?

Ó, rengeteg pótolnivalónk van! Kortárs és nem kortárs egyaránt. Christopher Dawsont és Russell Kirköt minden mennyiségben fordítani kellene. Vagy Francois-Xavier Bellamyt, aki a francia Republikánusok EP-képviselője. Akár még Rocco Buttiglionét is, aki azért nem lett olasz biztos az EU-ban, mert a melegmozgalom megvétózta a jelölését. De szorgalmaznám, hogy adjuk ki magyarul is Ben Shapirót, Rodney Starkot, Douglas Murray még meg nem jelent munkáit, Quentin Skinnert… Olyanokat fordíttatnék, akik nem az Olümposzról néznek le az emberre, hanem közérthetően és élvezhetően írtak, és mégis kiharcolták a maguk helyét.

Ön is fordított egy könyvet nemrég Chantal Delsol francia filozófustól A világ gyűlölete címmel. Miért fontos ez?

Chantal Delsol közel sem annyira ismert szerző itthon, mint Nyugaton, pedig mindenképpen figyelemre méltó nem csak a személyisége, hanem a munkássága is. Szerintem a konzervatív diskurzus szempontjából kifejezetten fontos az a kritika, amit ő a késő modernitás koráról megfogalmaz. Delsol közeli barátja Rémi Brague-nak és a januárban elhunyt Roger Scrutonnak. Chantal Delsol 1968-ban átélte a párizsi eseményeket, s ekkor ismerkedett meg Rogerrel és Charles Millonnal, későbbi férjével is. A férje egyébként hadügyminiszter volt Alain Juppé kormányában. Találkozásukkor elhatározták, hogy a ’68-as szellemiség  elleni küzdelemre teszik fel az életüket. Az öt saját és egy örökbefogadott gyermeket felnevelő Delsolban van egyfajta punk vagányság: nem lehet megtörni. Harmincöt évesen szerzett fokozatot filozófiából, és hiába nem hagyták tanítani a nagy állami egyetemeken, a francia Académie des Sciences Morales et Politiques tagja és elnöke lett. Rendkívül fontos munkákat írt a szubszidiaritásról, az emberi jogokról, a keresztény antropológiáról, a populizmusról és egy francia filozófustól szokatlan módon nagyon érdeklődik Közép-Európa iránt. Erről több szerkesztett könyve is tanúskodik, és – ha már vagányság – a tudományos és a közéleti szerepvállalások mellett több sikeres szépirodalmi alkotás szerzője is. Szóval olyasvalaki, akit a mai magyar jobboldalnak feltétlenül ismernie kell.

A teljes interjú a mandiner.hu-n olvasható

A borítókép forrása: Ficsor Márton, mandiner.hu