Reading time: 11 minutes

A 2019-2020-as tanévben ismét megszerveztük az országunkban egyedülálló, problémamegoldó történelemversenyét, a Problema Solvenda Romaniat.

A 2019-2020-as tanévben ismét megszerveztük az országunkban egyedülálló, diákok által diákok számára szervezett problémamegoldó történelemversenyét, a Problema Solvenda Romaniat.

A verseny egyik fő különlegessége, hogy ötvözi az esetversenyek, a problémamegoldás és a történelem világát, ezáltal logikus gondolkodásra, stratégiák felhasználására, színes fantáziahasználatra ösztönözve a diákokat, akik különböző történelmi személyek helyébe kell, hogy képzeljék magukat, így hozva helyettük egy alternatív döntést, átírva a történelmet. Bár a verseny már ezek miatt is egyedülálló és különleges, az idei évben mégis rendhagyóbb volt az eddigi 4 szériánál, ugyanis a vírushelyzethez alkalmazkodva a szervező csapat két végkimenetel között választhatott: ebben az évben Problema Solvenda nélkül maradunk vagy online térben tartjuk meg az elődöntőt és a döntőt. 

Természetesen nem riadtunk meg az új helyzettől, így az utóbbit választottuk, amit a diákok szorgalma, a verseny hangulata és az a sok szeretet, amit a versenyzőktől, felkészítő tanároktól és a szakmai zsűritől kaptunk sokszorosan kárpótolt. Az alábbiakban a nyertes csapat három tagja meséli el élményeit és tapasztalatait a megmérettetésről:

„Váratlanul ért az a kérdés – szeretnél-e részt venni egy történelem tematikájú problémamegoldó versenyen? de az én válaszom azonnal „igen” volt. Kaptam néhány információt a régebbi résztvevőktől, hogy hogyan is kell elképzelni ezt a versenyt és persze biztattak is, hogy nagyon jó lesz, jelentkezzek. Én teljesen pozitívan indultam neki, alig vártuk a csapattal, hogy megérkezzen az első feladat. Megnéztük a felkészítő videókat és megoldottuk a kapott feladatlapot, de sajnos az eredményre már az otthonainkban kellett várjunk, mert az iskolák a vírushelyzet miatt már szüneteltek. 

Egy csütörtöki nap volt, mikor értesülhettünk az eredményekről a szervezőktől és kimondhatatlanul boldog voltam, amikor megtudtam, hogy sikerült továbbjutni. Nagyon vártam már, hogy menjünk Kolozsvárra az elődöntőre, mihelyt feloldják az iskolák szüneteltetését. Aztán ahogyan az idő telt láttam, hogy semmi sem halad előre, így meg voltam győződve róla, hogy sajnos az elődöntő elmarad. 

Következő szombaton este az e-mailjeimet néztem és megtaláltam az értesítést a Problema Solvenda csapatától, hogy pénteken, május 15-én lesz megszervezve az elődöntő és a döntő. Ez a hír számomra olyan volt, mint a derült égből villámcsapás. Azonnal összegyűlt a csapatunk és hétfőn már az esettanulmányunk készítésével foglalatoskodtunk. Az egész hét komoly keresési, tanulási, és felkészülési munkával járt, hogyha már ilyen megtiszteltetésben lehet részünk és a szervezők azon dolgoznak, hogy egy igazi versenyélményt teremtsenek számunkra, akkor ne állítsunk a kamera elé szétesve, felkészületlenül. 

Elérkezett a nagy nap, amikor már vártuk mindannyian a déli 12 órát, hogy beléphessünk a versenybe és prezentálhassuk az esettanulmányra megoldásként elkészített bemutatónkat. Az elődöntő nagy élmény volt számomra és megnyugtató volt az, hogy belefértünk az időbe és viszonylag közös ponton fejeztük be a versenyt. Egészen 13:00 óráig nyugtalanul izgultunk, hogy vajon milyen eredmények születtek és mikor beléptünk az eredményhirdetésre jó volt látni a többi versenyző társat és meghallgatni a zsűri részéről is a biztató szavakat. A fénypont számomra az volt, mikor megtudtam, hogy a csapatunk, a GMGK Elitalakulata részt vehet a döntőben és prezentálhatja ott is a bemutatóját. 

Izgatottan vártam a délután 16:00 órát és addig is folyamatos kapcsolatban voltunk a csapattársaimmal. Elérkezett az idő, beléptünk ismételten a Zoom alkalmazáson keresztül a döntőbe, ahol újra elmesélhettük gondolatainkat az új zsűrinek, akiknek a pozitív hozzáállása volt a legmegnyugtatóbb egész idő alatt, az, hogy figyelmesen és türelmesen végighallgattak. Prezentálás után ismét már csak a várakozás volt hátra, de én már tudtam, hogy nyertünk és bármilyen helyezést is érjünk, el annak csak örülni kell, mert nagy szó, hogy itt lehettünk egy országos szinten megrendezett versenyen és helyt állhattunk a döntőben is. 

Nem sokkal később elérkezett az igazság pillanata, az eredményhirdetés. A zsűri elmondta tapasztalatait a napról, és le is hullt a lepel a helyezésekről. Mikor kiderült, hogy mi nyertük meg a versenyt, az a pillanat leírhatatlan volt. Egyszerűen mindenféle érzés kavargott bennem, de legjobban örvendtem, hogy a vártnál is jobban teljesítettünk. Furcsa volt ezt online megélni, így nem is nagyon ujjongtunk a kamera előtt, de legbelül nagyon boldog és elégedett voltam, sőt meglepődött is. 

Összefoglalva, hogy mit tanultam a versenyből és mit nyújtott számomra a felkészülési idő azt tudnám elmondani, hogy rengeteg sok mindent. Hogyan kell prezentálni, hogyan kell a gondolataimat egy bemutató soraiba helyezni, vagy hogyan kell megszervezni egy probléma megoldást és ezeknek biztosan tudom, az életem során még nagy hasznát fogom venni. Igaz, hogy online verseny volt, de én nagy megtiszteltetésnek éreztem és érzem, hogy leülhettem a kamera elé és kiemelkedő személyiségek előtt prezentálhattam a csapattársaimmal. Ezért nagyon hálás vagyok a szervezőknek, akik ilyen nehéz időkben is megszervezték ezt a versenyt, hogy tudjunk bizonyítani, továbbá a felkészítő tanáromnak, aki segítségünkre volt és feláldozta esetleg szabad óráit és nem utolsó sorban köszönöm a csapattársaimnak, akik kitartottak és nem adták fel, hanem együtt megküzdöttünk és le tudtuk győzni a félelmünket. Hála és köszönet érte mindenkinek!” 

 Bege Lóránd, GMGK Elitalakulata, Gyulafehérvár
„Gróf Majláth Gusztáv Károly” Római-Katolikus Teológiai Líceum

„A verseny segítségével, én nagyon szép élményekkel lettem gazdagabb és rengeteg hasznos tudásra tettem szert, amire másképp nem lett volna lehetőségem. Nagyon örvendek, hogy többiek megkértek arra, hogy részt vegyek a versenyen és egy csapatként induljunk. Ahogy jelentkeztünk, nemsokára meg is érkezett az első online fordulós feladat, amin sikeresen teljesítettük és azután izgalmasan vártuk, hogy mi fog történi. Nagyon örvendtem, hogy nem marad el a verseny csak furcsa volt, hogy az online térben fogják megtartani. 

De csapattársaimmal támogattuk egymást és hatalmas volt az öröm, amikor megkaptuk az esettanulmányt, mert a keresztesek egy számunkra szimpatikus téma volt. Másnap már neki is fogtunk a nyomozásnak, ami szerintem az egyik legjobb dolog volt a verseny alatt, mert ezáltal rengeteg hasznos új információt tudtunk meg. Mikor elkezdtük kidolgozni a megoldást rengeteg lehetséges út szoba jött és mérlegelnünk kellett, hogy melyik lehet a legsikeresebb. Számomra nagyon érdekes volt az amikor elkezdtük a bemutatót készíteni, mert eddig még nem foglalkoztam ilyesmivel és megtanultam hogyan kell kinéznie egy jól felépített vizuális anyagnak.

A legjobb a verseny napja volt, bár nagyon izgatott voltam, hogy milyen lesz, mennyire lesz nehéz válaszolni a zsűri kérdéseire, mennyire leszek lámpalázas stb. De csak pozitív élményeim voltak és mikor kihirdették az eredményeket nem akartam hinni a fülemnek. Hálás köszönet a szervező csapatnak, hogy így is megszervezték a versenyt és remélem legközelebb már személyesen is meg lehet majd tartani, mert tényleg egy nagyon élménydús és különleges megmérettetésről van szó.”

 Mátyus Szabolcs, GMGK Elitalakulata, Gyulafehérvár
„Gróf Majláth Gusztáv Károly” Római-Katolikus Teológiai Líceum

„Többször részt vettem a Problema Solvenda Romania versenyen, szóval nem is volt kérdés, hogy az idén már alig vártam a február-március környékét, hogy ismét benevezhessek. Bár jómagam ötlete volt, azonban felmértem azt, hogy három fő az nem csak én magam, így keresve sem találhattam volna jobb társakat mint Lóri és Szabi. Én az idén voltam harmadjára, és egyben utoljára is, mivel végzős vagyok, így már ismertem a verseny lezajlásának módját.

Amikor jelentkeztünk, akkor még nem lehetett számítani arra, hogy az új Covid-19 vírus miatt el-marad a szemtől szembeni, igazi nagy megmérettetés, azonban a szervezők találékonysága folytán még jobban szórakoztam, mint ha Kolozsváron élőben szerepeltünk volna. Egyrészt az volt a legiz-galmasabb, hogy a lakásban helyet kellett találnom, ami egyrészt elég sok kompromisszummal járt, hiszen nem csak a tanáraim egy részét volt szükséges meggyőznöm arról, hogy nem azért „lógok“ óráról, mert nincs kedvem, hanem azért, mert egy fontos versenyen veszek részt; másrészt pedig öcséim megértésére volt szükségem abban a tekintetben, hogy nekem most szükségem van a csendre és arra, hogy ne zavarjanak, mert versenyen vagyok.

Ami pedig magát a versenyt és a felkészülést illeti, bevallom őszintén, hogy voltak kételyeim, hi-szen inkább negatív érzelmek jöttek át a hír hallatára, hogy online megmérettetés lesz. Aztán az esettanulmány átolvasása után rájöttem, hogy nem is olyan nehéz ez az egész, s mivel a modernkori történelem után a középkor a legkedvesebb időszakom, ezért nagy hévvel és élvezettel fogtam neki a tanulmányozásnak. Nem is gondoltam arra, hogy nem fogom élvezni, vagy esetleg ideges leszek, hiszen minden energiámmal azon voltam, hogy a lehető legesztétikusabb, legkidolgozottabb prezentációt küldjük be. S mivel még az utolsó pillanatokban is alakítottam rajta, becsúszott néhány hiba az animációk terén, amit azonban élesben próbáltam orvosolni.

Ha lenne egy olyan opcióm, mint a verseny során, hogy visszafordítsam az időt és másképp alakít-sam a saját történelmem, valószínűleg ezt a 72 órát ismét eltölteném újra meg újra. Ezt nem azért, mert győztesek írják a történelmet, hanem azért mert tiszta szívből szeretem az ilyen rendez-vényeket, amelyek kibontják a kreativitás pandorai szelencéjét, és a realizmus határán belül szár-nyakat ad neki. Szívből köszönöm a versenyt, minden élményével együtt, és azt, hogy ilyen nagyszerűen lett kivitelezve a lehetőségekhez képest.”

 Orosz Balázs-Norbert, GMGK Elitalakulata, Gyulafehérvár
„Gróf Majláth Gusztáv Károly” Római-Katolikus Teológiai Líceum