Reading time: 9 minutes

Április 23-i KP szombatunk „A Föld napja” jegyében telt. A délelőtti előadás után a társaság kétféle program közül választhatott.

Aktív hétvége

Már több mint egy éve jártam Veszprémből a Kápé szombatokra, mikor megelégeltem a koránkelést. Úgy döntöttem, még aktívabban jelen szeretnék lenni a Coli életében, így elkezdtem részt venni a „KáPéntekeken”.

Megvallom, még egy év tapasztalattal is enyhe félelemmel indultam útnak, mert például „mi van, ha nem lesz fenn senki ismerős…?” (és egyéb, hasonló aggodalmak. :) ) Szerencsére a Coliban ettől soha nem kell tartani, mert ha úgy is érkezel meg, hogy ismeretlen emberek vesznek körbe, hamar azon kapod magad, hogy már mindenki a neveden szólít, és barátságos beszélgetést kezdeményez.

A következő, jelentős pillanat, amikor csütörtökön megláttam Zsolti "Veszélyben a Kápéntek!" posztját, arra gondoltam, nem lehetséges, hogy ne találkozzak a barátaimmal holnap... Mert, hát igen, ez a szabály. Ha nem szervezünk programot, csak várjuk, hogy szánkba repüljön a sült galamb, bizony ugrott a közös este. Bár eddig eszembe sem jutott, hogy én szervezzek a többieknek esti elfoglaltságot, a megfelelő pillanatban beugrott, hogy  pont pár nappal korábban nézegettem egy Fotóutca Fesztivál elnevezésű programot Pest szívében, amit jó idő esetén terveztem meglátogatni a szombati programunk után. Gyorsan írtam egy e-mailt Zsoltinak, hogy mi lenne, ha péntek este bepillantanánk a modern művészetbe.

Így esett, hogy másnap kicsivel hét óra után együtt indultunk el a Mai Manó Házba ahol, babzsákokon ülve végighallgattuk Hauer Lajos kiállításának megnyitóját, majd egyenként megtekintettük mindegyik alkotást. Itt mindenki megtalálhatta a maga kedvencét, akiben mégis hiányérzet maradt, annak lehetősége nyílt a fotóautómatával közös képet készíteni régi vagy éppen újdonsült barátaival. A Coliba visszamenet még megálltunk feltölteni a túlélő és nasi készleteinket, majd visszaérve még megejtettünk egy kis bemutatkozást, ahol megismerkedtünk az újakkal. Mivel úgy ítéltük meg, még korán lenne aludni menni, így elkezdtünk a kápésok egyik kedvenc társasjátékával a The Resistance-szel játszani. Három játék és két óra elteltével visszavonultunk a termekbe, hogy lefekvéshez készülődve még beszélgessünk, jobban megismerjük egymást. Reggel szerepléssel indult a nap. A Kápé promófilmjében kap néhány snittet a hálózsákpakolás is. J A finom, megszokott péksüti reggeli után az a megtiszteltetés is engem ért, hogy megkértek, szerepeljek a filmecskében és mini interjú formájában meséljek a kápéntekekről.

Tíz órakor kezdődött a szakmai program. Délelőtt megismerhettük Bart István tolmácsolásában a klímaváltozás okaival és veszélyeivel valamint, hogy hogyan és miért született meg a Párizsi Klímaegyezmény, amelyet megelőző napon, a Föld Napján írtak alá a világ vezető nagyhatalmai és számos más ország. Rengeteg új és hasznos információval gazdagodtam az előadás alatt. A mindig nagy népszerűségnek örvendő pizza party után két részre vált a csoport. Az egyik csapat a Fishbanks elnevezésű szituációs játékot próbálta ki, mialatt a másik társaság az emeleten hallgatott meg két előadást, melyek még mélyebb betekintést biztosítottak a délelőtti témába.

Én az utóbbiról számolok be. Az első panelbeszélgetés Heincz Balázs, (vízügyi koordinátor, Külügyminisztérium) és Dr. Huszár András (klímapolitikai referens, NFM) közreműködésével bepillantást engedett a klíma- és a vízpolitikába és kérdésköreibe. Megtudhattuk, hol helyezkedik el hazánk a világ víz- és klímapolitikájában. Egy hosszabb, napozással és pletykálással valamint klímakvíz kitöltéssel töltött szünet után tértünk vissza a második előadásra, melyben megtárgyaltuk, mit és hogyan tehetünk mi, saját magunk a környezetünkért. Megtudtuk, milyen menő, ha mindig nálunk van a kulacsunk, hogy mely vegyszerek feleslegesek a tisztálkodási szereinkben és hogy környezettudatosabb lenne, ha a fehérjét különböző rovarok fogyasztásával biztosítanánk, bár ez utóbbi talán nem aratott annyira osztatlan sikert a jelenlévők között. :)

A nap végén barátaimmal együtt hagytuk el az MCC-t, és utaztuk át a várost, hogy mindenki hazafelé vegye az irányt. Miközben a buszom elindult, az úton még észrevettem, hogy az egyik buszmegállóban ott ülnek legutóbbi szombaton megismert csoporttáraim, akikkel sűrű integetésekkel üdvözöltük egymást.
Szerintem mindenki nevében kijelenthetem, hogy már alig várjuk a következő kápénteket és szombatot, hiszen ide visszatérni mindig olyan, mintha egy kicsit hazajönnénk.

Ányos Viktória
Vetési Albert Gimnázium, Veszprém

Ugyanazon cél, önös érdekek

Hadd kezdjem egy személyes élménnyel a beszámolót! Bart István, az Energiaklub társelnökének klímaváltozásról tartott nyitóelőadása után, a KP szombatok védjegyévé vált pizzázás alkalmával, épp egy szelet hawaiival a kezemben beszélgettem a barátnőmmel. Azon filozofálgattunk, hogy vajon miért van az, hogy az emberek többsége hajlamos a rövidlátó gondolkozás csapdájába esni, és csak akkor orvosolni a problémát – jobban mondva tünetet –, ha az már közvetlen módon fenyegeti a „tökéletesnek” hitt életüket. – Itt leginkább a globális felmelegedésre utaltunk, hiszen valljuk be, elég sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az országok vezetői végre képesek legyenek félretenni a tőke harácsolásból fakadó önös érdekeiket és egy emberként fellépni (Párizsi klímacsúcs). – A szélsőséges időjárás, hosszabb aszályos időszakok és nem utolsó sorban a jegesmedvék természetes élőhelyeinek csökkenése igenis intő jelek arra, hogy a Föld napjai meg vannak számlálva. Ekkor azonban még nem sejtettük, hogy az előbb említett alapvető emberi hozzáállást – amelyet határozottan elutasítottunk – órákkal később a saját bőrünkön tapasztalhatunk meg...

Közel 90 diák jelentkezett – köztük én is – a Fishbanks nevezetű döntés szimulációs játékra, melyet két nagy csoportban, azon belül is 6 db 4-5 fős csapatokban játszottunk. A játékvezető trénernek köszönhetően megkaptuk a szükséges tájékoztatást arról, hogy mi is lesz majd a feladatunk: legyünk Mi egy-egy halászati cég vezetői és próbáljunk meg olyan stratégiát kitalálni, amelynek köszönhetően hosszú távon nyereségessé tesszük a vállalatainkat. (A játék elején 800$ és 4 hajó volt minden csapat birtokában.) Ennek fényében többek között döntenünk kellett arról, hogy más csapattól vagy inkább gyárból veszünk újabb hajókat, hány hajót küldünk ki egy-egy vízfelületre vagy éppen tartunk bent a kikötőben. Természetesen ahhoz, hogy jó döntést hozhassunk figyelnünk kellett arra, hogy mennyi pénzből gazdálkodhatunk, hogyan teljesít a többi csapat, illetve, hogy növekedett vagy csökkent-e a kifogott halak száma a mély és partközeli vízben az átlaghoz képest. A játék kiválóan modellezte a megújuló erőforrásokkal való gazdálkodást és a piaci verseny logikáját. A kérdés már csak az marad, vajon hogyan alakult a játék végkimenetele.

A sekélyvízben élő halak teljesen kipusztultak. Túl későn realizáltuk, hogy – mint az élet oly sok terültén – itt is kooperációra lett volna szükség a folyamatos versengés helyett. Utóbbi ugyanis eltorzít, akarva vagy akaratlanul, de egymással folytatott rivalizálásra kényszerít. Ennek ellenére mindig van választásunk; dönthetünk úgy, hogy engedjük a hatalomvágy iránti érzésnek, hogy eluralkodjon felettünk, de dönthetünk a jó ügy érdekében való összefogás mellett is.  Ez a fajta örökérvényű igazság kivetíthető az ebéd közben firtatott témára is. Véleményem szerint különösen fontos, hogy tisztában legyenek ezzel a mai fiatalok, hiszen mi vagyunk a jövő generációja, akinek a feladata, hogy megváltoztassa ezt a fajta gondolkodásmódot.

Koleszár Elza
Gödöllői Török Ignác Gimnázium