Olvasási idő: 3 perc
„Már gyerekkoromtól kezdve érdekelt a feminizmus, azt hiszem, hogy mindig is feminista voltam, de kritikusan gondolkodtam erről" - mondta Joanna Williams az MCC debreceni képzési központjában szerdai szakmai előadásunkon. A Cieo igazgatója, az MCC vendégoktatója kiemelte, élete során kereste a feminizmust, de nem adott igazán támpontokat neki.
Vendégünkkel áttekintettük a feminizmus három hullámát, melyek jelentősen formálták a nők jogait és helyzetét a társadalomban. Ezek a hullámok változó kihívásokra és igényekre válaszoltak, és mindmáig hatással vannak a nők életére és a társadalmi egyenlőség előmozdítására.
Az első hullám a 19. és 20. század fordulóján kezdődött, amikor a nőket jogi szempontból másodosztályú állampolgárokként kezelték. Nem rendelkeztek választójoggal, nem mehettek egyetemre, nem lehetett tulajdonuk, ha a házasság tönkrement, nem adhattak be válópert. Ez az időszak szükségessé tette, hogy a nők aktívan szembeszálljanak az őket ért diszkriminációval és igazságtalansággal. 1928-ban kapták meg az Egyesült Királyságban a választójogot.
A második hullám az 1960-as években jelentkezett, amikor további jogi egyenlőséget követeltek a nők. Az akkoriban ismert egyenlő bérértékért és az azonos jogokért folytatott küzdelem hozzájárult ahhoz, hogy a nők egyre több területen jelenhessenek meg a társadalomban és a munkaerőpiacon.
„A harmadik hulllámban a biológiai, pszichológiai attribútumaitól kell felszabadítani, valamint a családoktól. Én kicsit kezdenék óvni mindenkit a feminizmusnak ettől az irányától. Ezzel én kevéssé tudtam azonosulni. Sosem tekintettem a gyermekeimet, akár a férjemet elnyomás forrásaként.” - mondta el véleményét Williams.
És persze nem mehettünk el a család és feminizmus kérdésköre mellett sem.
A feminizmus ellenséges a családokkal szemben. Betty Friedan neve egybeforrt a feminizmus modern mozgalmaival, amelyek kritikusan szemlélik a családi dinamikákat és a nők társadalmi szerepét. Általánosságban kritizálta az olyan társadalmi normákat, amelyek a nőket kizárólag otthoni szerepekbe szorították.
A "fizetés a házimunkáért" kampány, amely arra törekedett, hogy a háztartásban végzett munka értékét pénzben kifejezzék, sokak számára nevetségesnek tűnt. Ez az elképzelés a családi életet üzleti tranzakciókra redukálta, és úgy tűnt, hogy elveszti a családi kötelékek alapvető értékeit, mint a szeretet és a tisztelet.
„Minden család más, megvan a sajátságos dinamikája. Amint értéket, különösen pénzbeli értéket rendelünk ahhoz, hogy ki mit csinál, aláássuk ezt a köteléket, ami a családot megalapozza. Ez a kampány nem is volt sikeres, a nők ma sem kapnak a házimunkáért fizetést, maga az elképzelés, hogy a család egy olyan hely, ahol a nőket elnyomják, megmaradt emberekben, előbukkan más és más formában.” - mondta meghívott vendégünk.
Bár a feminizmusnak továbbra is megvan a helye és szerepe a társadalomban, kritikusan kell megvizsgálni annak hatását és irányát annak érdekében, hogy valódi társadalmi változást érhessünk el minden ember számára.
