Olvasási idő: 3 perc

A Mathias Corvinus Collegium Alapítvány Roma Tehetség Program egyetemi hallgatói tanulmányútja idén Románia második legnagyobb városába, Kolozsvárra vezetett. A közbeszédben csak kincses Kolozsvárként emlegetett egyetemi főváros nemcsak regionális, de országos szinten is nagy megbecsülésnek örvend kulturális és vallási sokszínűségének köszönhetően. Az RTP diákjai három napos látogatás keretében tapasztalhatták meg személyesen is a magyar és roma kisebbség sajátos történelmi fejlődését, a közösségi lét fontosságát és a magyar identitás mibenlétét.

Az MCC kolozsvári központjába megismerkedtünk a helyi diákokkal, akik túlnyomó része Románia első számú egyetemére, a Sapientia EMTE-re járnak

A képzési központ munkatársai által tartott kurzusok során megismertük Erdély történelmét és demográfiai mutatóit, mindemellett számos új ismerettel is bővül tudástárunk, köszönhetően Talpas Botond Az MCC Erdélyi tevékenységért felelős igazgatónak. Sor került a magyar és roma kisebbség helyzetének tüzetes vizsgálatára is, amelynek feltárásában segítségünkre szolgált Bethlendi András, kisebbségjogász, aki nemcsak az egyetem falai között, hanem a gyakorlatban is a kisebbségek jogainak védelmében tevékenykedik peres ügyekben, Az Erdélyben élő magyarok és romák identitása szilárd, nemcsak hitükhöz, de közösségeikhez is hűek. Bár a magyar ajkú lakosság aránya az országos szintű elvándorlás és az asszimiláció miatt csökken, még mindig a legnagyobb kisebbség, saját parlamenti képviselettel is rendelkezik az RMDSZ színeiben.

Lehetőség nyílt ellátogatni Patarétre is, ahol mindnyájyunk számára megdöbbentő volt a látvány, ami a szemünk elé tárult. A korábban városi szeméttelepként szolgáló terület ma 2000, többségében roma otthona. A rendszerváltás után a városvezetés önkényesen kisajátította a területet „elbirtoklás” címen, azóta szegregátumként működik. A látvány mindennél elszomorítóbb volt, azonban akadnak olyan aktivisták is, akik jótékonyságból és szolidaritásból szabadidejükben a közösség javára cselekednek. Ilyen, a példaértékű munkájáról ismeretes Szakáts István, aki maga is naponta többször jár a szeméttelep környékén, valamint a Norvég Alaptól nyert támogatásból közösségi házat, nyílt elérésű rádiócsatornát és reményt hozott az ott lévők életébe. Ettől függetlenül a lakhatási körülmények elégtelensége, és a kitörés lehetőségének esélytelensége a magyar viszonyokkal össze sem egyeztethető.

Az utazás zárásaként személyes tapasztalatainkat is megoszthattuk az oktatókkal és egymással. Olyan fontos témák kerültek szóba, mint a kontűridentitás, az értelmiség diskurzusa a kisebbségekről vagy a kultúra szerepe a többségében magyar lakta falvakban, városokban. Nemcsak hálával, de büszkeséggel is eltöltött bennünket, hogy ilyen messze a határtól honfitársak sora vár ránk, köztük MCC-s diákok, helyi lakosok. Mindezért köszönettel tartozunk a program szervezőinek és az oktatóknak.