MCC Neighbourhood Dialogues

 

A Mathias Corvinus Collegium hallgatói 2013 szeptemberében egy új projektet indítottak útjára MCC Neighbourhood Dialogues néven.  A kezdeményezés célja egy olyan fórum létrehozása, amely lehetőséget biztosít a szomszédos országok és Magyarország fiataljainak a személyes találkozásra, bizonyos, mindkét országot érintő témák közös megvitatására.

 

Az első kétnapos konferenciára „Slovak-Hungarian Conference on Demography” címen a Visegrad Fund támogatásával 2014 márciusában került sor. A konferencia első napján magyar és szlovák előadók különböző demográfiai kérdéseket három szemszögből közelítettek meg: termékenység és családpolitika, elöregedő társadalom és nyugdíjrendszer valamint migráció. A közönség az előadókhoz hasonlóan vegyes volt, főként szlovák és magyar egyetemi hallgatókból állt. A többféle egyetemről érkezett szlovák és magyar fiatalokból álló hallgatóság a konferencia második napján kiscsoportos beszélgetések formájában vitatta meg az előző nap elhangozottakat, amely lehetőséget adott nemcsak személyes kapcsolatok kialakítására, hanem a szomszédos ország demográfiai problémáinak mélyebb megismerésére is.

 

A konferenciát Rastislav Káčer, Szlovákia magyarországi nagykövete, valamint Prőhle Gergely, a Külügyminisztérium EU kétoldalú kapcsolatokért, sajtóért és kulturális diplomáciáért felelős helyettes államtitkára nyitotta meg.


A rendezvény első panelbeszélgetése, amelyet Balogh Ákos Gergely, a Mandiner főszerkesztője moderált a két ország meglehetősen rossz termékenységi mutatói (Magyarország 1,2; Szlovákia 1,5) és csökkenő születésszámok trendjének megfordítására irányuló családpolitikák körül forgott. Vitaindító előadásában Spéder Zsolt, a Népességtudományi Kutatóintézet igazgatója hangsúlyozta, hogy Magyarországon a családok többsége még mindig átlagban 2 gyermeket szeretne, de csak kisebb részük tudja tervét valóra váltani. A családpolitika feladata többek között az, hogy a párokat segítse terveik megvalósításában. Spéder szerint a gyermekvállalás olyan alapvető emberi szükséglet, hogy akár az emberi jogok közé is be lehetne emelni a gyermekvállaláshoz való jogot. A kerekasztal-beszélgetés során Szél Bernadett, az LMP társelnöke kifejtette, hogy a gyermekvállalást elsősorban a kisgyermekes anyák munkaerőpiacra való visszajutását segítő intézményrendszer erősítése révén lehetne ösztönözni (pl a bölcsődei, óvodai helyek, családi napközik számának növelésével), valamint kiszámítható, állandó változásoktól mentes családpolitikára lenne szükség, amely lehetővé teszi a családoknak a hosszú távú tervezést. Spéder Zsolt hozzátette, hogy a gyermekvállalás szempontjából fontos a családon belüli munkamegosztás is, vagyis hogy a férfiak is kivegyék a részüket a háztartási munkából. Boris Vano, a szlovák Demográfiai Intézet igazgatója szerint Szlovákiában az a legnagyobb probléma, hogy a kormányoknak nem volt és továbbra sincs kidolgozott családpolitikai koncepciója.

 

A második panelben Viera Pilinska, a szlovák Demográfiai Kutatóintézet munkatársának előadásából kiderült, hogy míg 1980-ban 4 idős jutott 10 gyermekre Szlovákiában, ez az arány 2012-re az idősek számának növekedésével már több mint duplájára emelkedett.  Szlovákia öregedési indexe azonban még így is kedvezőbb a magyar mutatószámnál, amely szerint Magyarországon 11 idős jut 10 gyermekre. György László, a BME tanára nyugdíjrendszerekről tartott előadásában kifejtette, hogy Magyarországon az elöregedés felgyorsulása mellett az is veszélyezteti a jelenlegi nyugdíjrendszer fennmaradását, hogy az aktív korúak egy jelentős része sem dolgozik. Gál Róbert, a Népességtudományi Kutatóintézet és a TÁRKI vezető kutatója azt hangsúlyozta, hogy a nyugdíjrendszer az adófizetőkben azt a képzetet kelti, hogy az időskori nyugdíjukat biztosítják a nyugdíjjárulék befizetésével, miközben valójában ugyanúgy a „szüleiket” tartják el ezekkel a járulékokkal, mint hajdanán, a modern nyugdíjrendszerek bevezetése előtt. Valójában a nyugdíjrendszerekről elsősorban nem az aktív korú és az idős korosztály viszonylatában kellene gondolkodni, hanem az életpálya finanszírozását egységben kellene szemlélni. E logika szerint hatékonyabb (és igazságosabb) nyugdíjrendszert lehetne elérni a gyermekszám és a gyermekek nevelésébe fektetett idő és pénz figyelembevételével.

 

Az utolsó panel két előadója, Sík Endre, a TÁRKI vezető kutatója, valamint Danusa Jurcova, a szlovák Demográfiai Kutatóintézet kutatója egyetértettek abban, hogy a migrációval kapcsolatos kutatásokat a mai napig megnehezíti a megbízható adatok hiánya. A jelenlegi statisztikai bürokrácia következménye, hogy jóval nagyobb hangsúly van a bevándorláson (mivel erről rendszerint több adat áll rendelkezésre), mint az elvándorláson, amely Magyarország és Szlovákia jövője szempontjából is meghatározó. Sík Endre érdekes kutatásról számolt be, mely szerint régiós összehasonlításban nézve a magyarok kevésbé mobilak a szlovákokhoz vagy az ukránokhoz képest. Schöpflin György, Fideszes európai parlamenti képviselő az Európai Unió szemszögéből világította meg a migráció kérdését, bemutatva más uniós országok tapasztalatait.

 

A konferenciát követő sok pozitív visszajelzés, mind szlovák, mind magyar oldalról, megerősítésként szolgált arra, hogy érdemes folytatni a projektet: jövőre valószínűleg Románia kerül majd sorra.

 

 

Pleszel Andrással együtt ezúton is szeretnénk köszönetet mondani a több, mint fél éven keresztül lelkesen dolgozó projekttagoknak: Mező Rékának, Szűcs Dórinak, Balogh Annamáriának, Kis-Dörnyei Mártonnak, Nyakas Mariannának, Pethő Annamáriának, Zemkó Boglárkának, Németh Olíviának, Lenhardt Lidiának, Schattmann Dorkának és Deli Attilának!

 

Légrádi Zsófia

 




"Az elitet fel kell készíteni feladatai elvégzésére”

 

Maróth Miklós volt az idei Diplomaosztó díszvendége

Álláslehetőség

 

Utazás-, és oktatásszervező koordinátort keresünk

Az MCC ismét Kiválóan Akkreditált Tehetségpont lett

 

A háromévente szükséges akkreditációs folyamat ezúttal is sikerrel és elismeréssel zárult.