Kerekasztal-beszélgetés a Média szakirány szervezésében

 

Április 25-én a Mathias Corvinus Collegiumban sor került a Média szakirány idei első kerekasztal-beszélgetésére, ahol a tömegkultúra és a magas kultúra közötti átjárhatóságot jártuk körül a sorozatok és az irodalom egymáshoz fűződő viszonyán keresztül.


A média és a kommunikáció világa megértésének az igénye áthatja az MCC Média szakirányának a teljes képzését. Kurzusok, viták, workshopok és kerekasztal-beszélgetések keretében próbálunk minél szélesebb képet kapni a témáról.

 

Az „Irodalom vs. TV-sorozatok” kerekasztal-beszélgetés célja az volt, hogy választ találjon a kérdésre, vajon a képernyő megölheti-e a nyomtatott szót. Képes-e egy művészeti terület kiszorítani a másikat?

Az est folyamán Sepsi László filmkritikus, a Prizma filmművészeti folyóirat szerkesztője beszélgetett Kolozsi László kritikussal, íróval, a „Hacktion: Újratöltve” forgatókönyvírójával, Tasnádi István József Attila-díjas drámaíróval, a „Terápia” és az „Aranyélet” forgatókönyvírójával, valamint a szintén József Atilla-díjas Krusovszky Dénes kötő, kritikus, műfordítóval, aki nem mellesleg a „Fiúk országa” című kötet szerzője is.

 

Mindnyájukban közös, hogy íróként, költőként egyszerre kötődnek a magas kultúrát képviselő irodalomhoz, ugyanakkor kritikusként, forgatókönyvíróként a tömegkultúrát megtestesítő sorozatokhoz is szoros kapcsolat fűzi őket, és mindezeken túl mind a négyen a sorozatok rajongói.
Így nem meglepő, hogy a beszélgetés azzal kezdődött, hogy megbeszélték ki éppen melyik sorozatot követi figyelemmel.

„Breaking Bad”, „House of Cards” és „Game of Thrones” mindannyiunk számára ismerősen csengő címek. Nem meglepő hiszen, ahogy a beszélgetés folyamán is elhangzott az HBO és a Netflix igényes adaptációi egyre dominánsabbá válnak a sorozatok piacán. Míg korábban a televíziós szériák forgatókönyvíróinak a feladata az volt, hogy alacsonyabb IQ-ra írjanak szórakoztató történeteket, addig napjainkban megjelennek a sorozatokban az árnyaltabb karakterek, a titokzatosság, a stratégia, és megszületik az antihős karaktere is.

Ma már a cél a kiszámíthatatlanság a forgatókönyvíró legfőbb feladata, hogy kerülje a kliséket, ezt pedig legkönnyebben a nézők segítéségével tudja kivitelezni. A nézői elvárások azok, amiknek alakítaniuk kell a sztorit, de vajon beteljesítsék-e azokat a forgatókönyvírók vagy sem? A válasz meglepő lehet, ne. Minél inkább arra kell törekedniük, hogy meglepjék a nézőt, okozzanak nekik csalódást, hiszen a rajongók a kliséktől félnek csak igazán.

A fordulatoknak, az egyre összetettebb karaktereknek és sokszor a lélegzetelállító látványvilágnak köszönhetően a sorozatok küldetése, hogy lassan maguk is a magas kultúra tagjaivá váljanak, ahogy tették azt anno a regények is. A 19. században a folytatásos regények ugyanazt a célt szolgálták, mint manapság a TV-sorozatok: egy új médiumnak szereztek közösséget, a cél a közösség és közönséggenerálás. És ugyanúgy, ahogy ma már a Dickens regényeket nem egyszerű ponyvának, hanem az angol irodalom gyöngyszemeinek tekintjük, úgy válhatnak majd a sorozatok is a minőségi kultúra részévé.

 

A beszélgetés vége fele természetesen felmerült a kérdés, hogy a magyar sorozatnézőnek jelenleg mire van igénye.

Összességében azt mondhatjuk, hogy itthon még mindig nagy keletje van a szappanoperáknak, azoknak a sorozatoknak, amik nem igényelnek fejtörést, de azok részéről, akik a sorozatokat már nem a televízió képernyője előtt nézik, hanem a laptopjukról, online, megszületik egy elvárás a magyar forgatókönyvírók felé, hogy törekedjenek az igényes, fordulatos, árnyalt sztorik írására.

 

Molnár Nóra

Média szakirány

 




"Az elitet fel kell készíteni feladatai elvégzésére”

 

Maróth Miklós volt az idei Diplomaosztó díszvendége

Álláslehetőség

 

Utazás-, és oktatásszervező koordinátort keresünk

Az MCC ismét Kiválóan Akkreditált Tehetségpont lett

 

A háromévente szükséges akkreditációs folyamat ezúttal is sikerrel és elismeréssel zárult.