Olvasási idő: 4 perc
Innováció vagy gyártás? – fogalmazta meg az Európát érintő egyik legnagyobb dilemmát Ralph Schöllhammer, a bécsi Webster Egyetem politikatudományi adjunktusa és az MCC vendégkutatója legutóbbi szakmai előadásán képzési központunkban, ahol Európa lemaradását illetően tehettünk fel kérdéseket.
Rögtön egy szemléletes példával kezdődött az esemény, vendégünk megkérdezte a közönséget, kinek milyen mobiltelefonja van és persze nem meglepő módon kínai és amerikai gyártmányú készülékek voltak többségben.
„A technológia és digitalizáció terén egyetlen európai cég sincs a vezető cégek között. Ezt úgy határozhatjuk meg, mint egy visszaesést, lemaradást. Ha például az ipari forradalom idején mi lettünk volna az egyetlen ország, ahol nincsenek gőzgépek, lemaradóban lennénk? A válasz igen, és ugyanez a helyzet a mesterséges intelligencia területén is, ahol a jelentősebb vállalkozások az Egyesült Államokban és Kínában vannak, pár kisebb cég található Európában, de egyik sincs vezető helyzetben. Ez egyértelmű jele annak, hogy vesztésre állunk a legfontosabb technológiák területén” - magyarázta Schöllhammer.
A technológiai fejlesztések nemcsak gazdasági előnyökkel járnak, hanem hatalmi tényezőkké is válnak. A technológiai fejlesztések hatással vannak a geopolitikára és a nemzetközi kapcsolatokra, és befolyásolják a jövő háborúit is. Ha egy ország mások technológiájától függ, az aggasztó jel.
Bár vannak olyan területek, mint a turizmus, ahol Európa vezető szerepet tölt be, a kontinensnek nehéz lesz hatalmi befolyását más területekre kiterjeszteni, ha nem tud lépést tartani a technológiai fejlődéssel. Ezért fontos, hogy Európa ne csak a jelenlegi erősségeire támaszkodjon, hanem aktívan részt vegyen a technológiai innovációban és fejlesztésben is.
Az innovációt nem követelhetjük ki, ehhez ötlet és pénz kell. Az USA-ban sokkal több a tőke, Kína a gyártásra, termelésre épít, nagyon jók abban, hogy amit más kitalált, ők azt gyorsan létrehozzák. Európa problémája előadónk szerint az, hogy Európa nem tudja eldönteni, hogy az innovációt kell előtérbe helyezni vagy a termelést.
Fontos a munkaerő és a munkaerőpiac állapota. Olyan feltételek mellett, ahol rövidebb munkahetekről is beszélünk, Európa nem lehet ipari nagyhatalom. (Németország és Ausztria példája került szóba, ahol a 4 napos munkahét bevezetéséről egyre többet gondolkodnak). Ha a kormányok nem követelik meg a munkaerő részvételét, elveszítik a versenyképességet és az Európai Unió egyre kevésbé lesz fenntartható jóléti állam.
A demográfiai problémák, különösen az öregedő népesség, tovább súlyosbítják Európa helyzetét. „Az USA-nak volt egy receptje erre: nekik megvoltak az ötleteik, a kínaiak pedig legyártják azt. Ez 2022-ig jól működött, azonban ez változóban van. Európa stratégiája más volt: kölcsönöket veszünk fel és reméljük, hogy a következő generáció visszafizeti ezeket. A probléma viszont az, hogy a demográfiai helyzetet látva a következő generáció nem létezik és az sem biztos, hogy valaha fog létezni. Nincs rá egyértelmű, kohéziós stratégia, amikor arról beszélünk, hogyan lehetne az EU-ban fenntartani a jólétet. Abból a tőkéből élünk, amit az elmúlt száz években felhalmoztunk, azonban mindez egyre kevesebbet ér, és nincs ötletünk arra, hogyan kezeljük ezt.” - hangzott el a rendezvényen.
